Amikor feltaláltuk a műanyagot, mindenki megőrült érte. Villámgyorsan elterjedt, majd néhány évtized múlva rájöttünk, hogy ez még sem annyira jó. Visszapörgetni már nem tudtuk az idő kerekét, de a szakértők sokkoló adatokkal igyekezték meggyőzni az embereket, hogy próbáljanak meg műanyagok nélkül élni, mert nagy gondok lesznek. Már most olyan problémákkal szembesülünk, amiket akkor álmunkban sem gondoltuk volna, csak a műanyag jó oldalát láttuk. Vakok voltunk. És nem ez volt az első eset, valószínűleg nem is az utolsó.

Rengeteg korábban hasznosnak tartott dologról derült ki, hogy sokkal többet árt nekünk, mint használ. Például a DDT rovarirtó szer a néma tavasszal fenyegetett minket, ezért '68-ban betiltották. Több évtized telt el azóta, de egy 2015-ös vizsgálat szerint a DDT még mindig jelen van a magyar földben. 

A poliklórozott bifenillel (PCB) is ugyanez a helyzet. Kiderült, hogy rendkívül mérgező, ezért évtizedekkel ezelőtt világszerte betiltották – jelenleg már csak Észak-Koreában gyártják –, ám a környezetben összegyűlt toxikus anyag közben az óceánokba szivárgott. Ezeket a kémiai vegyületeket korábban nagy mennyiségben gyártották, rengeteg felhasználásuk volt a műanyagoktól a festékeken és az elektromos berendezéseken át a tömítőanyagokig. 

A PCB-k felszámolása, illetve biztonságos tárolása még túlnyomórészt megoldásra vár. Néhány ország ebben előrébb tart, mint a többi. Az Egyesült Államokban külön szövetségi alapokat használnak a legszennyezettebb helyszínek kármentesítésére, ennek köszönhetően az óceánok PCB-szintje csökkent.

Európában azonban sürgős beavatkozásra lenne szükség, mivel a PCB-k helytelen tárolása miatt a vegyület beszivárog a talajba, a vizekbe és eljut az óceánba, ahonnan a táplálékláncon keresztül végül a gyilkos bálnák szervezetében köt ki. A PCB lerombolja az állatok immunrendszerét és elsorvasztja a nőstény orkák petefészkét, ezzel korlátozva a borjak születését. Az orkák amúgy is későn lesznek ivarérettek, és csak néhány évente születik egy-egy borjú. Ráadásul a nőstények tejében is megjelenik a PCB-szennyezés, ami a táplálással bejut utódaik szervezetébe. Mindez nagyon nem jó hír.

Azoknak a gyilkosbálna-populációknak, amelyekről van adat, több mint a fele összeomolhat. A skót partok közelében már most is mindössze nyolc kardszárnyú delfin él, és a csoportban több mint 20 éve nincs szaporulat. Ha ez nem lenne elég a PCB mellett még a zaj, az élőhelyük és a táplálékhoz való jutás megváltozása is komoly nyomást helyez az állatokra.

Amikor a mérgező vegyület bejut az óceánba, már csak igen keveset lehet tenni, a toxikus anyag nagyon hosszú ideig szennyezi a környezetet. Tehát a legjobb lenne a megelőzés.

Azonban ahelyett, hogy megfontoltan cselekednénk és végiggondolnánk a következményeket, mindig csak takarítunk magunk után, nem kis pusztítást okozva ezzel a környezetben.