„Az igazi klímaválság az, hogy milliárdokat vezetnek félre a Föld állapotáról”
2019.08.27. 12:06
A Kelet-Angliai Egyetemen végzett Vijay Jayaraj indiai szakértő szerint a celebek, a politikusok és a vezetők a világ minden tájáról megosztottak a klímaváltozás veszélyeit illetően, valamint az ebből keletkező problémákra adandó válaszok tekintetében is.
A hatalmas különbségek fényében bölcs dolog lenne minden megfigyelőnek megértenie a klímaváltozással kapcsolatos vita finomabb részleteit, az állítások eredetét és annak történetét, mielőtt elkezdene hinni ezeknek a hangoknak
– írja a szerző.
Vijay Jayaraj úgy véli, az emberek hajlamosak az elfogultságra, így szükséges a klímakérdést a jelenleg érvényes torzítások lencséjén keresztül is megvizsgálni. A klímaváltozás ügye ugyanis akárcsak bármely más közérdekű kérdés, számos elfogultság, torzítás tárgyává vált.
Az egyik ilyen az úgynevezett „megerősítési torzítás”, ami csak bizonyos véleményekre és tényekre való hivatkozást jelent, elutasítva valamennyi ellentétes tényt vagy véleményt, legyenek azok bármennyire is érvényesek. Ez a fajta torzítás kifejezetten nyilvánvalóvá vált az elmúlt két évtizedben, amikor a klímatudósok által használt számítógépes klímamodellek drámai módon kudarcot vallottak az éghajlati előrejelzéseikben.
Az elfogult tudósok és politikusok teljesen figyelmen kívül hagyják ezt a kudarcot
– jegyzi meg a szakértő, aki hozzáteszi, hogy ennek köszönhetően a klímaváltozással kapcsolatos jelenlegi politikai diskurzus szintén teljes mértékben e hibás modellektől függ, és ahelyett, hogy beismernék a nagymértékű kudarcot az előrejelzéseikben, a tudósok és a politikusok továbbra is ezeket az előrejelzéseket használják a politikai döntéseikhez.
Vannak bizonyos emberek, akiknél a megerősítési torzítást a spektrum másik végén találjuk. Az úgynevezett klímatagadók teljes mértékben tagadják az éghajlatváltozást. Nem hisznek még a fokozatos, egyelőre még biztonságos felmelegedésben sem, melyet tudományosan bebizonyítottak
– írja a tagadókról.
További akadályt jelent a klímaváltozással kapcsolatos vitákban és tudományos megközelítésekben a csoportgondolkodásban való torzulás, avagy az utánfutóhatás: a konfliktusok elkerülése érdekében az emberek kritikai értékelést feladva megállapodnak egy adott perspektívában. Az egész társadalom megállapodhat olyan elméletekben, melyek eltérnek az igazságtól.
A szerző szerint ez a legnagyobb valamennyi torzítás közül, mely a klímaváltozás kérdését kíséri, és amely bizonyítottan a legnagyobb akadály a klímatudományok fejlődésében.
Akárcsak Galilei napjaiban, olyan akadémiai és politikai intézményekkel rendelkezünk, melyek elnyomják a domináns világvége-perspektíva kritikai értékelését
– írja Vijay Jayaraj.
Ennek az elfogultságnak a klasszikus kimenetele a gyermekek által nemrégiben megkezdett iskolai sztrájk szerte a világon. A gyermekek egyike sem rendelkezik végzettséggel a klímaváltozás területén, egyszerűen úgy döntöttek, hogy a csoportgondolkodás mentalitását adoptálják, nélkülözve a szóban forgó kérdés kritikai értékelését – egy olyan teendőt, melyhez egyébként is hiányoznak a megfelelő ténybeli ismereteik és elméleti megértésük. Néhány gyermek megpróbálta ugyan megkérdőjelezni az egész iskolát átszövő sztrájkmozgalmat, de tüstént megdorgálták, majd elhallgatták őket.
A szakértő azon az állásponton van, hogy a harmadik legfontosabb torzítás a tömörülési illúzió. Ez a torzítás akkor fordul elő, amikor véletlenszerű adatokban mintázatot vélünk felfedezni, majd a kis minta vagy mintázat alapján következtetéseket vonunk le ahelyett, hogy azokat a teljes adatmennyiséggel összefüggésben értékelnénk.
Egy „tagadó” vélhetően rövid hatású lehűlési mintákat választ, majd használja fel indokként arra vonatkozólag, hogy a Föld nem melegszik fel. Ehhez hasonlóan a „klímavészmadarak” is hajlamosak túlozni a rövid távú felmelegedés mintáiban, és helytelenül használják azokat a veszélyes felmelegedés bizonyítékaként – jegyzi meg Vijay Jayaraj, majd leszögezi:
Sajnálatos módon a tömörülési illúzió nagyon gyakorivá vált a klímavitában
A 2016-ban tapasztalt rövid távú felmelegedést – melyet az El Nino időjárási mintázata okozott – a „vészmadarak” a hosszú távú, szélsőséges mértékű felmelegedés indikátorának tekintették, és a mainstream média a klímavilágvége jeleként hirdette azt. A valóságban azonban a 2016-os felmelegedés egy 20 éves időszak (1999-2019) közepén történt, amikor a felmelegedés üteme globálisan lelassult, amit a klímatudósok is elismertek.
A „vészmadarak” nemcsak a 2016-os El Nino, hanem az elmúlt évek számos más rövid távú időjárási helyzetét is kiragadták, majd szándékosan a klímaapokalipszis jeleinek titulálták őket.
Például a „vészmadarak” félreértelmezése a sarki jégtakaró olvadásának veszélyéről ugyancsak a tömörülési illúzió torzítása alá esik. Valóban, az Északi-sarkvidék a kis jégkorszak 17. századi lezárulta óta olvad, de a történeti éghajlati adatok – az elmúlt 10 ezer évre, a holocén éghajlati periódusra vonatkozóan – azt mutatják, hogy az Északi-sarkvidék jege az egyik legmagasabb szintjén van.
A tömörülési torzításba esik a szén-dioxid szerepének riasztó értelmezése is a modern felmelegedési időszakban. 1979 és 1999 között a légköri szén-dioxid-koncentráció és a növekvő globális hőmérséklet közötti korreláció arra következtetésre juttatta a „vészmadarakat”, hogy az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátás okozza a felmelegedést.
Ugyanakkor a történeti adatok áttekintése arra enged következtetni Vijay Jayaraj szerint, hogy a szén-dioxid-koncentráció nem a globális hőmérséklet elsődleges tényezője, hanem számos más természetes tényező befolyásolja a hőmérsékletet. Emellett a jelenlegi felmelegedési tendencia jóval az ipari korszak előtt kezdődött, amikor az emberi tevékenységből származó kibocsátások elhanyagolható mértékűek voltak.
A műholdas hőmérsékleti adatok (1978 decemberétől 2019 júniusáig) azt mutatják, hogy a globális hőmérsékleti adatok nem emelkedtek olyan szintre, mint a 2016-os El Nino során.
Valójában 2016-ban volt a legnagyobb kiingás a műholdas hőmérsékleti átlagban 1998 óta. A globális hőmérsékleti adatok 1998 áprilisában 1,33°F felmelegedési anomáliát mutattak, s soha nem jeleztek olyan magas fokkülönbséget 2016 februárjáig, amikor az El Nino okozta felmelegedési anomália 1,55°F volt.
A legmagasabb hőmérsékletbeli kiingások 2017 és 2018 során alacsonyabbak voltak, mint 2016-ban, dacára annak, hogy a légkörben lévő szén-dioxid-koncentráció évről évre növekszik. Ez kategorikusan bizonyítja, hogy a szén-dioxid nem a hőmérséklet elsődleges tényezője, ezt a tényt pedig a történeti éghajlati értékekkel is igazolni lehet.
Igen, a Föld melegszik, de nem példátlan sebességgel, és nincs tudományos bizonyíték arra, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy a klímaváltozás veszélyeket rejt a társadalmunk és a környezetünk számára az elkövetkezendő években
– írja a szakértő, aki úgy véli, az igazi klímaválság az, hogy világszerte milliárdokat vezetnek félre a Föld klímájának jelenlegi és korábbi helyzetével kapcsolatosan.