HR-es körökből egyre több információ érkezik arról, hogy az állásinterjúk helyett ma már a Facebook-profil ellenőrzése számít az első „találkozásnak” a munkaadó és a leendő munkavállaló között. Lehet azon dilemmázni, hogy mennyire etikus módszer kutakodni mások után az interneten, viszont tény, hogy a (sokszor felelőtlenül) közzétett információk aranyat érhetnek egy olyan döntési helyzetben, hogy A vagy B legyen a befutó. Ha jót akar, mindig tartsa a keze ügyében az internetes szájkosárát – a JobAngel összegyűjtötte, mikor éri meg inkább bölcsen offline maradni.

NE KÖZÖSKÖDJÖN! Hiába nagy a szerelem, ha egy mód van rá, ne használjon közös adatlapot a párjával. Pláne, ha a virtuális profilunk „művésznéven” érhető el. Az egymást becézgető felhasználói nevek ugyanis olyan munkaerőről árulkodnak, aki korántsem vehető komolyan. Érdemes tehát e szerint kalibrálni a közösségi elérhetőségeinket.

NE BLÖFFÖLJÖN! Az adatlapok csak úgy hemzsegnek azoktól a közhelyektől, amelyeket az iskolai végzettség fülhöz rendelnek az adatgazdák. Tíz tetszőlegesen kiválasztott Facebook-oldal közül négynél biztosan találni olyat, mint „ az élet iskolája”, „az utca”, vagy éppen a „nem érdemelnek meg engem” bejegyzések. Ezekkel nem az a probléma, hogy minden bizonnyal a felsőfokú végzettség hiányát igyekeznek palástolni, hanem hogy előnyként próbálják meg beállítani azt, ami sokszor a munkáltató fülének negatívan cseng. Akkor már inkább tanácsos üresen hagyni ezt a rubrikát.

NE VICCELJEN! Természetesen mindenki utálja a hétfőket, ráadásul az is közismert, hogy egy átdorbézolt hétvége után kiváltképp nem okoz örömet a munka felvétele – de tényleg kell ezt hangoztatni? Kerülje a „már megint hétfő”, a „másnaposan melózni” kezdetű kiszólásokat, vagy az ezek társaiként létező mémek és más vicces szövegek használatát. A lustaság hírré tétele biztosan nem pluszpont!

NE PLETYKÁLJON! Az sem túl jó ötlet, ha a Facebookot találjuk a legalkalmasabbnak arra, hogy megosszuk, kivel vesztünk össze és a főnökünk mennyire alkalmatlan a feladata ellátására. Ökölszabály, hogy – ha már mindenképpen munkahelyi eseteket akarunk megosztani – lehetőleg pozitív történetekkel rukkoljunk elő. Ehhez tartozik még, hogy kár arról írni bejegyzést, hogy mikor szűnt meg vagy éppen váltottunk munkahelyet. Az ilyen jellegű üzenetek mindig kételyeket is támasztanak a bejelentő személye kapcsán.

NE ÁLCÁZZON! Előfordulhat, hogy tipikus nevek alatt több felhasználó is elérhető a közösségi oldalak felületein. Ez még nem akkora baj, az már viszont annál inkább, ha a „druszánk” olyan véleményének ad hangot nyilvánosan, amely számunkra abszolút nem vállalható. Ha a saját arcképünk szerepel a profilunk kezdőlapján, könnyen be lehet azonosítani, hogy nem mi voltunk a ciki komment értelmi szerzői, ha azonban beazonosíthatatlan fényképet használunk, az éppen utánunk szaglászó munkáltató még azt is gondolhatja, hogy tőlünk ered a kérdéses poszt. Érdemes tehát vállalni az arcunkat.

NE JÁTSSZON! Matematikai fejtörők, találd meg minél hamarabb az i betűt az l-ek között, a 6-os számot a 9-esek között, ne hagyd éhezni a cuki sárkányt – unásig ismert játékok a világhálón. Biztosan szórakoztatnak, ugyanakkor az ezekkel való gyakori időzés felszínes emberre utal, aki nem túl hasznosan tölti el az idejét. Különösen jól mutat mindez, ha éppen munkaidőben hódolunk ennek a szenvedélyünknek. A facebookos játékfüggőkről könnyen feltételezik, hogy 8–16 óra között is meg fogják etetni a sárkányaikat, ha éppen úgy alakul.

NE RÖVIDÍTSEN! Habár fiatalos, nem túl kifinomult véleményalkotási módról tanúskodik az odavetett rövidítések alkalmazása. Ez azt is jelentheti, hogy a megfelelő szóhasználat problémát okoz az állásra jelentkezőnél. Ezért vegyük a fáradságot, és írjunk egész mondatokban. Nem elég szépen fogalmazni, azt meg is kell tudni mutatni.

Szakmai partnerünk: