A nőhiányra az indiai Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász hívta fel a figyelmet 1990-ben, amikor Több mint 100 millió hiányzó nő címmel könyvet jelentetett meg .

A statisztikai adatok szerint Kínában 2004-ben 100 lányra 121,2 fiú jutott. Ez az arány valamelyest javult 2012-re, amikor is 100 nőre 117,7 férfi jutott. A cél, hogy a megoszlás mértékét 100:115-re csökkentsék.

Kínában a házasság nem szerelem kérdése, hanem társadalmi kötelesség. A szülők a nyugdíjas éveiket gyerek(ek)kel szeretnék bebiztosítani, amihez stabil házasságra van szükség. A fiúgyermekek pedig többet érnek, mert az ő kötelességük az idős szülők eltartása. A lányok, amikor férjhez mennek, kikerülnek a családjukból és hátralévő életüket a férjük családjával töltik és a házastársuk szüleiért felelnek.

A nyugati kultúra azonban befolyással van Kínára, ezért sok fiatal már nem csak a kötelesség miatt akar házasodni, hanem a szerelmet keresi a szülők nagy elkeseredésére. A Nagy Õ keresése viszont sok időt vesz igénybe, sőt egyre fontosabb a továbbtanulás és a karrier. Sanghajban először 2012-ben haladta meg a házasodó nők életkora a 30 évet.

Jemimah Steinfeld, a Kis császárok és anyagias lányok: nemiség és fiatalság a modern Kínában című könyv írója szerint, a látszat ellenére Kína továbbra is ragaszkodik a szokásaihoz és a társadalom szerint egy nő feladata elsősorban a gyerekszülés. Ezért főleg vidéken a mai napig előnyben részesítik a fiúgyermekeket, a családfenntartás és az idősekről való gondoskodás miatt.

Először az 1970-es években vált országos politikai témává a születések számának csökkentése. Ekkor még csak kampányoltak az egy gyerek mellett, valamint az oktatásra és a technikára (fogamzásgátlás) támaszkodtak a vezetők. A kampány sikeres volt, de nem eléggé. A politikusok a demográfiai katasztrófától tartottak, ezért 1979-ben bevezették az egykepolitikát. A hivatalos kínai megnevezése jihua shengyu zhengce, szó szerint ’tervezett születési politika’ volt. A szabályozás értelmében, maximalizálták a várható gyerekek számát. A vidékiek voltak a legnagyobb gondban, ahol a nyugdíjrendszer híján a gazdálkodó emberek a gyermekeikben látták időskoruk biztosítását. Később falusi környezetben engedélyezték a második gyermek vállalását jellemzően akkor, ha az első gyerek lány volt, fogyatékosnak született vagy meghalt. A szabályok betartását gazdasági eszközökkel próbálták ösztönözni. Azoknak, akiknek csak egy gyerekük van, különböző kedvezményeket kapnak: jobb munkahelyet, ingyenes vagy kedvezményes oktatást és egészségügyi ellátást, lakáskiutalást.

Az egy gyerek politika és a kulturális szokások miatt a fiúkat végképp előnyben részesítették a családok, ezért ha megtudták, hogy lány lesz a gyerek, elvetették vagy megszülték, de megölték a csecsemőt. Az abortuszt ebből kifolyólag hivatalosan 2003-ban betiltották. A hivatalos kínai statisztikák szerint az egykepolitika miatt 400 millió gyermek nem született meg. Az egy gyerek politikával Kína 2013-ban hagyott fel.

A kevés nő miatt 2001-ben eltörölték a kínai büntető törvénykönyvből a homoszexualitásért járó büntetést.

A kínai törvények szerint a gyerekek kötelesek támogatni a szüleiket, de a nőtlen férfiaknak minden bizonnyal nem lesz gyereke. Az agglegény férfiak többsége így is szegény, ezért a gyerek nélküli élet végleges elnincstelenedéssel járna számukra vagy az államnak kell gondoskodni róluk. A második opció nagy gondot jelentene Kínának, hiszen 30 millió ember számára kellene biztosítani az ellátást. Előálltak már azzal az ötlettel is, hogy legalizálják a poliandriát azaz a többférjűséget. Egy kínai közgazdász professzor szerint mivel a legtöbb esetben a szegényebb férfiak nem tudnak feleséget szerezni, ezért ők összeállhatnának és közösen vehetnének feleségül egy nőt.

2011-ben jelent meg A Maradék nők nem érdemlik meg a rokonszenvünket című cikk, amit a kínai nők szövetsége publikált. Habár a testület a nők jogait védik, a cikkben azt írták, miközben a lányok tovább tanulnak megöregednek és ezért egyre kevesebbet érnek. Mire diplomát szereznének elszáll felettük az idő és olyanok lesznek, mint a megsárgult gyöngy.

Kéthetente a város egyik parkjában rendeznek házasságpiacot, ahol a szülők és rokonok keresnek házastársat a még nőtlen vagy hajadon gyermeküknek. A szülők 700 forintért 5 hónapra elhelyezhetik a gyermekükről írt házassági hirdetésüket a parkban, amiben leírják a gyerek életkorát, testmagasságát, szülővárosát, iskolai végzettségét, jövedelmét,  és néhány soros jellemzést a személyiségéről, és arról milyen értékeket tart fontosnak. A saját hirdetésük mellett végignézik a többit is, hátha megtalálják a gyermeküknek megfelelő párt.

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Kínát a nők hiánya sújtja, az egyik legnagyobb online piacon a Taopaón már a férfiak társasága is bérbeadó. Már 1000 jüan és 10 ezer jüan (45-450 ezer forint) között bérelhetnek a hölgyek barátot maguknak. Ha valami pluszra is vágynak, például kézfogásra, ölelésre, esetleg moziba szeretnének menni azért már többet kell fizetni. A meglepő az, hogy a barátbérlést nem az összetört vagy magányos nők számára találták ki. A célcsoport a 20-as éveik végén járó városi nők, akikre egyre jobban nehezedik a házasság terhe és valahogy meg szeretnék nyugtatni a vidéken élő szüleiket.

A Taopaó adatai szerint 2012 és 2013 között 884 százalékkal emelkedett a világhálón a „bérelhető barát" kifejezésre történő keresések száma. Bár vannak bérelhető lányok is, a kínálat legnagyobb részét a férfiak teszik ki.

Indában például betiltották, hogy a terhesség alatt ultrahanggal meg lehessen állapítani a magzat nemét, hogy ne a gyermek neme miatt hajtsák el a nők a magzatot. Kínában részben a csecsemőgyilkosságok miatt változtattak az egykepolitikán.

Az Arab-félszigeten is jóval több nő található, mint férfi. A legnagyobb különbség Katarban van, ahol a lakosok egynegyede nő, háromnegyede férfi, bár ezt ott főleg a bevándorlás okozza. Délkelet-Ázsiából főleg férfiak indulnak Katarba, hogy dolgozhassanak, amire nagy szükség van a gazdasági növekedés miatt, viszont a családjukat nem hozhatják magukkal.

A nemek arányának felborulása komoly társadalmi feszültséghez vezethet, mivel az agglegények nagyobb veszélyt jelentenek a társadalom stabilitására. Az egyedülálló férfiak a házas társaikkal szemben hajlamosabbak a bűncselekmények elkövetésére, ezért növekedhet a nemi erőszakok száma, a prostitúció és a nőkereskedelem. A férfiak utódok és feleség nélkül frusztráltabbak lesznek és máson fogják levezetni a felesleges energiájukat.

Korábban már az ENSZ is figyelmeztetett a lánykereskedelemre valamit a nősülés céljából történő népvándorlás közötti összefüggésre.

A fejlettebb országokban élő férfiak azonban megnyugodhatnak: a nyugati országokban több nő él, mint férfi. A kínaiak ezt a lehetőséget kihasználva, ha megtehetik, nőket importálnak maguknak. A tehetősebbek európai hölgyket vásárolnak, a szegényebbek kétségbeesésükben pedig sokszor a Kínával határos országokból rabolnak maguknak nőket.