Egy német vállalat úgy döntött, hogy nem ad el drótkerítést Magyarországnak. A lépést azzal indokolták, hogy a „magyarországi drótkerítés a menekültválság negatív szimbólumává vált”.

Örülhetnénk, hogy vannak még morálisan tiszta szereplői az európai gazdaságnak. De ahhoz meg kellene feledkeznünk egy másik negatív szimbólumról, a vegyi fegyverekről. Sőt, ez szimbólumnak kicsit erős.

A német kormány ugyanis korábban – a Nobel-békedíjas Vegyifegyver-tilalmi Szervezettől – egy lista birtokába jutott, ami azoknak a német vállalatoknak a nevét tartalmazta, amelyek részt vehettek a szíriai háborúban használt vegyifegyverek előállításában. A jelek szerint a német kormány nem lepődött meg, mivel minderről már korábban is tudtak.

A müncheni Kortörténeti Intézet rendszeresen publikál múltbéli iratokat, nemrég – valószínűleg véletlenül – pedig közzé tett egy dokumentumot, mely azokat a cégeket sorolta fel, melyek valószínűleg évtizedeken keresztül beszállítói voltak a szíriai vegyifegyver-iparnak. Megtalálható köztük a Schott, a Kolb, a Heraeus, a Riedel-de Haën, a Merck és a Gerrit van Delden.

A vállalatok névsorát a német kormány azzal az indokkal igyekezett eltitkolni, hogy a nyilvánosságra hozatal negatívan hathat a német külpolitikai érdekek érvényesítésére és egész Németország jólétére. Ráadásul ez olyan lenne, mintha üzleti titkokat tennének közzé, ami alkotmányellenes. Érthető, hogy Németország a vegyifegyverek megsemmisítését végző nemzetközi összefogás fontos tagjaként tünteti fel magát – 2015-ben Németország semmisített meg 370 tonnányi kémiai fegyvert.

A szíriai vegyipar persze nem csak Németországnak köszönhette fejlődését; a hírek szerint több mint egy tucat ország vállalatai exportáltak vegyi anyagokat Irakba, Líbiába és Szíriába korábban. Máig számos ellentmondó információ van arról, hogy melyik oldal felelős a fegyverek bevetéséért.