Dél-Korea az az ország, ahol az egyik legmagasabb az öngyilkosok aránya. A kelet-ázsiai ország munkavállalói sokat panaszkodnak a munkahelyi stressz miatt. Egyes koreai cégek ennek orvoslására bizarr ötlettel álltak elő: dolgozóiknak lehetővé teszik, hogy részesei legyenek saját temetésüknek, azért, hogy elkezdjék jobban értékelni az életüket.

Szöül egyik modern irodákkal teli részén egy állásközvetítő cég alkalmazottai saját temetésüket játsszák el. Fehér koreai temetkezési ruhába öltöznek és asztalukhoz ülve búcsúlevelet írnak szeretteiknek. A könnyezés lassan fullasztóvá válik, és csak ezután jön el a csúcspont: arra szólítják fel őket, hogy álljanak a saját fából készült koporsójuk mellé és aztán feküdjenek bele. Amikor felnéznek, koporsójukat egy fekete ruhás férfi lezárja. Bezárva a sötétségben a munkavállalók saját életük értelmére reflektálhatnak. A hátborzongató rituálé célja, hogy megtanítsa őket arra, hogy az életnek mi is az értelme.

Mielőtt a koporsóba fekszenek bajban lévő emberekről vetítenek nekik videókat: egy rákos betegről, aki a legtöbbet akarja kihozni utolsó napjaiból, valaki másról, aki végtagok nélkül született és megtanult úszni. Mindezt azért, hogy az emberek képbe kerüljenek saját problémáikkal és azokat fogadják el az élet részeként.

Nehéz megmondani, hogy ebből az alkalmazottak mit is tudnak kihozni a saját életükre nézve egy olyan paternalista társadalomban, mint a dél-koreai. Itt elég kevés az esély arra, hogy kritizálni tudják az adott munkahely vállalati politikáját.

– mondja az egyik résztvevő.

A dél-koreai munkavállalókra rá is fér stressz-mentesítés. Az iparosodott országok közül ugyanis itt a legmagasabb az öngyilkosok aránya. A munkavállalók részéről van egy folyton visszatérő panasz, az un. „presenteeism”, amelynek lényege, hogy a munkavállalók a főnök előtt szeretnének beérni a munkahelyükre és mindig csak azután távozni, ha már elment.

A túl stresszes munkavégzés nagy gondot jelent az ázsiai országban, ez abból is kiderül, hogy az előző évben a szöuli önkormányzat újfajta munkakultúrát szeretett volna meghonosítani egy egyórás napközbeni szieszta intézményesítésével. Azt azért tegyük hozzá, hogy sok helyütt ezt úgy próbálták kivitelezni, hogy egy órával korábban kezdték volna vagy egy órával tovább dolgoztak volna.

Dél-Koreában az emberek közötti szoros versengés már a gyermekkortól nagyon erősen jelentkezik, ezért is nehéz a felnőttek számára, hogy kikapcsoljanak a nyomás alól, amellyel együtt szocializálódtak.

Múlt héten a dél-koreai versenyalapú társadalom legbizarrabb képeinek lehettek szemtanúi az ott tartózkodók. Több mint 630 000 tinédzser kezdte meg az egyetemre kerüléshez szükséges vizsgáját. Ezen a vizsgán dől el, hogy ki kerülhet elit egyetemre, ki egy kevésbé nevesre, és ki marad ki a felsőoktatásból. A diákok reggel nyolcra érkeztek meg a tesztre, ahol örvendezve üdvözölték egymást az osztálytársak és nagy ölelkezésben törtek ki. Néhány dolgozó direkt később kezdte meg aznap a munkáját, hogy ne okozzon forgalmi dugót, amivel fenntartaná a vizsgára igyekvőket. Ha valaki mégis a forgalom miatt késett volna, az felhívhatott egy forródrótot, amin keresztül motoros rendőröket küldtek hozzá kíséret gyanánt. A vizsga olyan fontos Dél-Korea életében, hogy aznap 35 percre, az angol vizsga hallás utáni szövegértés részére, leállították a repülőgép-forgalmat is az ország felett, hogy az ne zavarja a diákokat.

Nem csoda, hogy a nyomás, hogy jó nevű egyetemre, majd pedig jó munkahelyre jussanak, szinte már elviselhetetlen mértékben növeli a dél-koreaiakat feszítő stresszt, hiszen az országban egy szimpla érettségi miatt is megáll az élet.

(BBC)