A gazdasági világválság a 40 órás munkahétre is kedvezőtlenül hatott, és bár állítólag a hét szűk esztendőnek már vége, továbbra sem egyszerű idejében szabadulni a munkából. Van, aki önként, vagy plusz pénzért túlórázik, de bőven akad arra is példa, hogy a munkáltató várja el az extra munkaidőt. A magyarok több mint a fele húzza az igát napi 8 óránál tovább, ha pedig valaki netán keveset szeretne dolgozni, költözzön inkább Párizsba.

A magyar munkavállalók átlagosan 2-3 órával teljesítik túl a 40 órás munkahetet – többek között ez is kiderült a közelmúltban publikált Randstad Award felméréséből. Rossz hír a férfiaknak, hogy őket valamivel jobban sújtja a túlórázás mint a nőket: az erősebbik nem 61 százaléka számít rendszeres strébernek, még a nők durván fele kénytelen tovább gürcölni az előírtnál.

Persze, nem biztos, hogy kényszerűségről van szó, bár tény, hogy sok esetben erre vezethető vissza az időn túli munkavégzés. Ezért leginkább a 2007-2008-ban beütő gazdasági világválság okolható, az akkori elbocsájtások ugyanis egyúttal azt is eredményezték, hogy aki megtarthatta az állását, kettő helyett is dolgozhatott. Ami ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy mivel a dolgozók nem voltak alkupozícióban, azt sem tudták kiharcolni maguknak, hogy legalább a túlórák után járó kompenzációt megkapják a munkaadójuktól. Az számított trendnek, hogy egy kis extra munkaidő igazán nem nagy áldozat a munkavállalótól cserében azért, hogy ne kerüljön utcára. Így ma ott tartunk, hogy a különböző foglalkozási ágakban egyre gyakrabban veszik természetesnek az extra és grátisz munkavégzést.

A Center for Equitable Growth például azt mutatta ki, hogy a menedzserek és a jogászok közel harmada húz le 45 órás munkaheteket, ugyanez a mérnököknél 17 százalék, míg az üzleti és pénzügyi szektor munkatársainál 15 százalék. Ezekben a munkakörökben általában nem rosszak a fizetések, de ez nem jelenti azt, hogy csak azok túlóráznak, akik jól keresnek. A mezőgazdaságban dolgozók 20 százaléka például ugyanúgy 45 órás munkahetekre rendezkedett be. Csakhogy a rendszeres túlórázás aztán más területekre is kihat, hiszen, aki tovább ül az irodában, az kevesebb időt tölt a családjával, nem tudja elintézni a háztartás körüli teendőket, vagy éppen a megszokottól eltérő időpontokban venne igénybe bizonyos szolgáltatásokat. A hosszú távú túlórázás ráadásul nem csak az egyénre, hanem a munkahelyre is visszaüthet. A dolgozók hatékonysága ugyanis romlik, a túlmunka okozta stressz pedig egészségügyi problémákhoz vezethet.

Ha ezt szeretné elkerülni, mindenképpen költözzön Párizsba, legalábbis az Expert Market szerint. A francia fővárosban ugyanis átlagosan csak 30,8 órát töltenek munkával egy héten, vagyis az ottani munkavállalók 18 százalékkal dolgoznak kevesebbet mint a globális átlag. A második helyen szintén egy francia város, Lyon végzett a maga 31 munkaórájával. A dobogóra még Moszkva fért fel, az első ötbe pedig bekerült Helsinki és Bécs is. A sógoroknál 32,27 órával már le is lehet tudni egy munkahetet. Ezzel szemben Magyarországon jelenleg az a helyzet, hogy a munkáltató évi 250 óra túlórát rendelhet el, és úgy látszik, erre van is igény mindkét oldalon. Extra pénzért ugyanis a magyarok fele hajlandó túlórát vállalni, miközben a munkavállalók alig 5 százaléka mondana le fizetése egy részéről több szabadidő fejében. Ez a szűk réteg elsősorban a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzése, illetve a stressz csökkentése érdekében választaná a magasabb fizetés helyett a kevesebb munkaórát.

Szakmai partnerünk: