Miközben a magyar média jó ideje ugyanazokat a köröket futja bevándorlás-témában, Fraser Nelson a neves brit konzervatív lap, a The Telegraph hasábjain egy egészen új nézőpontból nyúlt a kérdéshez. Mi van, ha az emberek nem a háború, hanem a pénz miatt hagyják el hazájukat, és ez nem fog egyhamar változni?

Erre a nagy népvándorlásra azért nem számított senki, mert a politikusok éveken keresztül elhitték, hogy kevesebb bevándorló lesz, ha a szegény országok elkezdenek meggazdagodni. Nos, ennek voltaképpen pont az ellenkezője történik.

Éveken keresztül az volt a mottó, hogy „Segélyt adjunk, ne menedéket”.  Bill Clinton még azzal nyugtatta meg az amerikaiakat, a mexikói gazdasági növekedésnek köszönhetően „kevesebb illegális bevándorló lesz, mert a mexikóiak képesek lesznek támogatni gyerekeiket, hogy otthon maradjanak”

Clinton óta az extrém szegénységben élők aránya a felére csökkent, soha sem volt kevésbé konfliktusos a világ. A szíriai konfliktus kivételes esetnek számít egy olyan időszakban, amikor a háború kezd visszaszorulni.

Nelson szerint nincs itt semmilyen paradoxon: Minél több embernek van elég pénze, annál többen fognak útnak indulni - akár elképesztő kockázatokat is vállalva

Nelson a Center for Global Development tanulmányára hivatkozik. A tanulmány szerint ha egy szegény nemzet elkezd gazdagodni, a migrációs ráta egészen addig fog növekedni, amíg el nem érik Albánia vagy Örményország jelenlegi fejlettségi szintjét. Ez a fejlődési folyamat persze évtizedekig is eltart, és csak azután fogja visszafogni a jólét a migrációt. A háború viszont egyfajta katalizátorként működik: ha fegyveres konfliktus alakul ki, egy gazdagabb országban sokkal többen rendelkeznek a meneküléshez szükséges anyagi feltételekkel. A mai technológiai adottságok és digitális fejlettség pedig az információs feltételekkel is ellátja őket.

Ameddig a világ szegényebb volt, Európának nem kellett aggódnia a bevándorlás miatt. Az 1948-as brit National Act kinyilvánította, hogy mind a 600 000 alattvaló rendelkezik azzal a joggal, hogy Britanniában telepedjen le.  Ez ma egy kész elmebajnak tűnik. De akkoriban senki nem izgatta magát, mert az alattvalók legnagyobb részének nem voltak ilyen lehetőségei, ráadásul nem is szándékoztak egy hideg, lakatlan szigetre költözni. Most viszont naponta 1500 ember érkezik. A globalizáció átalakította az emberek globális mozgását, akárcsak a javak és a pénz mozgását is.

A 20. századi megoldásokat, a menekülttáborokat, és a meggyőződést, hogy a menekültügy megoldása a nemzetközi segélyezés – na ezeket nyugodtan kidobhatjuk a kukába. Nelson szerint Európában újfajta párbeszédre van szükség, és mivel David Cameron volt az egyetlen nyugati vezető, aki észnél volt a krízis során, természetesen ő a legalkalmasabb az új párbeszéd kezdeményezésére.

(Telegraph)