Listánkat kezdjük étkezési sorrendben: 

Szerda reggel betértem az újlipótvárosi Briós kávézóba/reggelizőhelyre. Az üzlet a Pozsonyi út vége felé található, szép bútorokkal, elegánsan berendezve. Ezt látván kicsit megijedtem, hogy az elegancia mellé magas árak is párosulnak. Nem tévedtem. 

Ha az ember egy komplett reggelit akar bevágni rántottával, gyümölcslével és netán valami kávéval, az bőven meghaladja a 888 forintot – összesen több mint 2000 forintot hagytam ott. Egyedül akkor tudunk a limit alatt maradni, ha csak bundás kenyeret kérünk vagy kakaót magában.

Ha az ember egy családi üzemeltetésű étkezdében akar ebédelni, nem kell sokáig  keresgélnie. A Ráday utca közepén lévő étteremben a barátságos tulajdonosok a pult mögül lesik az éhes vendégek kívánságait.

A naponta változó kínálatból rendszeresen lehet kérni kicsi, illetve nagy adagot. Egy átlagos felnőtt számára általában elég a kisadag, hisz például egy rántott szeletnél egy darab szép méretű húst kap az ember elfogadható mennyiségű körettel.

A régi időket idéző környezetben olyan gyöngyszemeket is lehet kapni, mint a boltok polcairól jórészt eltűnt Traubisoda. Szerencsére őket még nem érte el a multikulti. A cicomás nevű ételek helyett az egyszerűségre és a hagyományokra törekedtek, így gyakran lehet náluk olyan ínyencségeket kapni, mint a szalontüdő. 

A mai étlapról én egy zöldborsófőzeléket választottam rántott párizsival, ami hatszáz forintba került, így a büdzsé keretei közt maradtam. A képen egy kisadag étel látható, ami bőven elég egy ebédre. 

A hazai önkiszolgáló éttermek legújabb tagja a MyCanteen, mely jelenleg három étkezdét üzemeltet a városban, én a Népfürdő utcait próbáltam ki. A törzsközönség egyértelműen az étteremtől pár száz méterre lévő Duna Tower és a Europe Tower a dolgozói, akik közvetlenül a 11 órás nyitás után hatalmas sorokban verődve várnak az ebédre.  

A hely nagyon nagy előnye, hogy óriási mennyiségű ételt főznek, és nagyon ritkán, csupán a nap vége felé fordulhat elő, hogy valami már elfogyott. Nem kell máshova mennie azoknak sem, akik a paleo diétát követik, vagy épp lisztérzékenyek, hisz számukra naponta változó speciális étel is készül. 

Az általunk megszabott költségplafonból kijön egy menü, amiből bőven jól lehet lakni. A mai napon ez egy feketeszeder-leves volt, a főétel pedig édes-savanyú sertésragu, tojásos rizzsel. Külön pluszpont az étteremnek, hogy minden asztalhoz készítettek szódásszifonokat, így az üdítőért már nem kell plusz pénzt kiadni. 

Ha már a Petruska miatt a Ráday utcában jártam, gondoltam betérek a Sziget-pápa, Gerendai Károly Michelin-csillagos éttermébe, a Costesba. Ebédidőben jártam ott, ám megdöbbentem, hogy nincsenek nyitva olyankor. Mint utóbb kiderül, csak este fél héttől fogadnak vendégeket.

Bár nagy lakomára nem számítottam, kíváncsi voltam mit lehet náluk kapni 888 forintból. A honlapjukon csak euróban vannak fent az árak, így kénytelen voltam 310 forintos árfolyammal átszámítani azokat. 

Vélhetően már egy kólát se tudtam volna megengedni magamnak, hisz az három euróba, azaz 930 forintba került, ami már meghaladta a tárcámban lévő pénz mennyiségét. Kénytelen lettem volna beérni a legolcsóbb tétellel, a 2,5 decis Szentkirályi ásványvízzel, ami csak két euróba, 620 forintba került volna.

A végeredmény tehát az, hogyha az ember nagyon figyel arra, hol eszik és nincsenek kiemelkedő igényei, akkor megoldható, hogy 888 forintból kihozzon egy étkezést. 

Ha esetleg sokkal kisebb a büdzsé, akár pár száz forintból is kijöhet az étkezés. A gyorsétteremláncokban vannak párszázas ajánlatok, mellyel könnyen és olcsón megebédelhetünk, ám aki ódzkodik a gyorskajától, annak is van megoldás, hisz pár száz forintból meg lehet vásárolni egy kisboltban tíz deka párizsit zsemlével és egy kefirrel, és sokszor az is jól esik.