Rényi-Vámos Ferenc és csapata hajtotta végre az első tüdőátültetést Magyarországon. Az Országos Onkológiai Intézet orvosával beszélgettünk sikerről, irigységről, családról és természetesen a magyar egészségügyről is.

Önök honosították meg Magyarországon a tüdőtranszplantációt, hogyan sikerült ennek a lehetőségét itthon megteremteni?

A Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet összefogott és az Országos Onkológia Intézet melkassebészeti osztályának bázisán egy olyan szakmai műhely jött létre, amely biztos alapot adott a tüdőtranszplantációs program hazahozásához. A kulcs a két intézmény összefogása volt és természetesen az, hogy a kormány majdnem egymilliárd forinttal támogatta a program elindítását.

Önök a tüdőtranszplantáció mellett a minimal invaziv sebészetben is élen járnak. Ez a minimal invaziv melkassebészet azt jelenti, hogy a hatalmas vágás helyett egy apró metszéssel meg tudják oldani a beavatkozást. Mekkora ez a vágás?

Egy darab körülbelül két centis metszésből meg tudjuk csinálni azt a műtétet, amihez korábban egy 20-30 centis vágást kellett ejteni. Óriási előnye van, nemcsak kozmetikai szempontból, hanem a betegnek sokkal kisebb a fájdalma, sokkal hamarabb épül fel. Tehát ez egy óriási dolog.

Hogyan értékeli, hogy ezeket az eljárásokat Magyarországon is sikerült elindítani és alkalmazni?

Ön szerint lehet Magyarországon boldogulni?

Persze, sőt én úgy látom, hogy nekem csak Magyarországon lehet. Ezért nagyon sokat kell dolgozni, dehát ez a hazám, és én mondjuk ki: itt szeretnék boldogulni.

Mit jelent Önnek a siker?

Nagyon sok sikert ért el itthon és világszerte egyaránt. Ez elég jó indok arra, hogy sok irigye legyen. Mit gondol az irigység magyar betegség?

Nem foglalkozom ezzel. Végzem a munkámat, azzal egyetértek, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak.

Orvoscsaládból származik és van három lánya, valamelyikük orvos lesz?

Nem tudom még, a legnagyobb már biztos nem, ő ugyanis már más területen sikeresen dolgozik. A középső vagy a kicsi még lehet.

És szeretné, ha orvosok lennének?

Azt szeretném, hogy boldogok legyenek. Ez nehéz szakma és nekem óriási szerencsém van, hogy a feleségem mindenben támogat. De ez azért megterhelő a családnak, az ember keveset van otthon, éjjel elhívják és nagyon sok feszültséget is hazavisz az orvos.

Korábban azt mondta, hogy édesapjától örökségül kapta a tüdőtranszplantáció fejlesztését, illetve meghonosítását Magyarországon. Mi a következő cél?

Az első műtétet végeztük el, hogy ez a rendszer jól működjön, el kell még végeznünk jónéhány sikeres beavatkozást. Szóval itt még bőven van feladat. Én nagyon bízom benne, hogy hosszú távon, adott esetben regionális központ is lehetünk a tüdőátültetés területén. Nagyon sok lehetőség van a mellkassebészetben, azt gondolom, hogy még sok munka van előttünk.

És Ön milyen örökséget hagy a gyermekeire?

Ezen sokat szoktam gondolkodni, úgy vélem a legfontosabb, hogy megtanulják a tisztességes munka és a család fontosságát. Ennél több talán nem is kell.

Végül, Ön hogyan látja a magyar egészségügy helyzetét?