Tehát egyáltalán nem áll fenn az a korábbi, ballib korszakban sűrűn előforduló helyzet, hogy Magyarországnak külső forrásokat kéne bevonni a finanszírozásba, nincs ráutalva sem az IMF-re, sem a Világbankra.

Boros szerint a magyar gazdaság pénzt termel, melyet a külső kitettségre fordíthatunk. A magyar gazdaság működik, a világgazdasággal való kapcsolatrendszerünk rendben van, és jó partnerekkel kereskedünk. Exportunk jórészt a multinacionális vállalatok kiviteléből áll, de növekszik a kis és középvállalatok exportrészesedése elsősorban a gépjárműgyártás, a gépipar, az elektronikai ipar területén. A legfőbb célország továbbra is Németország.

A közgazdász szerint ha jó az export és a kapcsolatok, az mindenképp meglátszik a növekedési számokban, de ennél is lényegesebb, hogy mennyi jövedelem keletkezik ebből Magyarországon. A reáljövedelem-növekedés az elmúlt évben jóval felülmúlta az egyébként nem túl vastag, 2,1 százalékos GDP-bővülést. Mindez erősíti a vásárlóerőt, nő a kiskereskedelmi forgalom is, és ha csökkentik az áfát, vagy javulnak a szociális transzferek (GYED, családi adókedvezmények), az szintén növeli a vásárlóerőt.

Boros elmondta azt is, a balliberálisok évtizedekig azon görcsöltek: ha emelkednek a bérek, a jövedelmek, akkor óhatatlanul elszáll az infláció is. Azonban mint látjuk, eddig ez nem következett be.