Legalábbis a The Guardian szerint több tudós is erre figyelmeztet. Véleményük szerint már az egészen kicsi, űrben keringő roncsdarabok is képesek arra, hogy az útjukba kerülő szatelliteket megsemmisítsék. Ami azért baj a kutatók szerint, mert szinte lehetetlen megmondani, hogy az adott műholdat egy űrben szemétként keringő űrrakétadarab pusztította el, vagy nemzetközi támadás áldozata lett.  

Az űrszemét a legnagyobb veszélyt az alacsony röppályán okozza, ahol képes akár 30 ezer kilométeres sebességgel is nekicsapódni az útjába kerülő műholdaknak, de akár egy űrhajónak is, ha arról van szó. Valamint ez a földfelszíntől kb. 1600-2000 kilométer magasságban található röppálya az, ahol a legtöbb katonai műhold is található.

Na, és itt kezdődik az igazi probléma. Ugyanis, ha az űrszemét egy ilyen katonai műholdnak csapódik neki, annak igen komoly politikai kockázatai van, mivel mint azt már említettük nagyon nehéz bebizonyítani, hogy véletlen történt és nem egy szándékos támadás – értekezik Vitalij Aduskin az Orosz Tudományos Akadémia újságában.

Aduskin hozzáteszi, hogy az elmúlt évtizedekben volt pár megmagyarázatlan meghibásodása az említett katonai műholdaknak, aminek két lehetséges oka van: vagy űrszeméttel ütköztek, vagy egy másik állam agresszív támadása érte őket.

– írja a kutató.

Hogy ez mennyire valós probléma azt egy 2013-as eset mutatja, mikor is az oroszok BLITS nevű műholdja azért ment tönkre, mert a kínaiak még 2007-ben lelőtték az egyik saját régi meteorológiai műholdjukat, pontosabban a Fengyun-1C-et. Kína ezt azért tette, hogy demonstrálja az anti-műhold képességeit, csakhogy a robbanás 3000 kisebb-nagyobb darabra szaggatta a célba vett szatellitet, amik meg jól teli betalálták az orosz műholdat. Az eset jól rá is hozta a frászt a Pentagonra, aki kibulizta, hogy a Fehér Ház különítsen el 5,5 milliárd dollárt űrvédelmi kiadásokra – ami természetesen nem az igazi problémát hivatott kezelni.

A Szputnyik-1 1957-es fellövése óta annyi műhold és egyéb tárgy kering alacsony pályán, hogy azt a kritikus sűrűség kifejezéssel lehet a legjobban körülírni. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy az űrszemét mértéke az elmúlt években drámain emelkedett, ami ellen igazán nem ártana már valamit tenni érdemben, ugyanis egyelőre az űrutazásban érintett államok nem törték össze magukat, hogy igazi megoldást találjanak a dologra. Pedig a veszélyt növeli, hogy az űrben keringő darabok is folyton egymásnak ütköznek, amitől még több, még kisebb darabra hullnak szét, melyek így még veszélyesebbek lesznek.

Ezen a helyzeten az olyan projektek sem segítenek, mint Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója által kitalált teljes Földet lefedő internethálózat kiépítése. Ezt Musk úgy érné el, hogy 4000 darab, alacsony pályára állított műholdat lőne fel pont abba a magasságba, ahol az űrszemét nagy része is található.

Pedig a probléma adott, ezt bizonyítja az orosz űrügynökség által készített felmérés is, ami szerint a nemzetközi űrállomásnak csak 2014-ben öt alkalommal kellett kitérő manővert tennie, hogy elkerülje a szemétdarabokkal való ütközést. És, hát belegondolni is rossz, hogy mekkora nemzetközi konfliktus okozna, ha egyszer,, és tényleg csak egyszer nem sikerülne elkerülni egy hasonló esetet.