A 13 órára tervezett indulásra már közel száz ember jelent meg a konferenciateremmé alakított ravatalozóban.

Egy műanyagasztalon embertelen mennyiségű pogácsa és ásványvíz volt. Bárcsak annyi pénzem lenne, ahányszor hallottam az újonnan érkezett, vicces kedvükben lévő érdeklődőktől, hogy

Arra számítottam, hogy jórészt bizarr érdeklődési körrel rendelkező fiatalok- és középkorúak, valamint újságírók vesznek részt a bemutatón, de legnagyobb megdöbbenésemre nagyon sok nyugdíjas is kilátogatott.

A tervezettnél tíz perccel később meg is érkezett Jávor Ervin, a krematórium igazgatója. Beszédében végig mondta, hogyan is zajlik az elhunytaknak a többszöri azonosítása, így teljességgel kizárt az, hogy valakit összekeverjenek.

Az éppen sorra kerülő elhunytat újból azonosítják, majd a test egy pozdorjából készült koporsóban kerül az égéstérbe.

Jávor számtalan extra szolgáltatást sorolt fel: el lehet hamvasztani az elhunytat kedvenc öltönyében, ruhájában, rózsafüzérrel, de a variációk száma közelít a végtelenhez.

A kemencékben általában 800 és 1100 fok között van a hőmérséklet, amelyen a behelyezett test magától meggyullad. Egy hamvasztás körülbelül egy óráig tart, de az időtartam több tényezőtől is függ.

A folyamat során minden szerves elem hamuvá válik, egyedül a csontok maradnak meg. Azokat begyűjtik, majd egy speciálisan erre a célra kialakított eszközbe helyezik, ahol vasgolyók és egy szita segítségével porítják, és egy ideiglenes urnába helyezik.

A bemutató célja az volt, hogy eloszlassanak minden olyan tévhitet és kétséget, amely a hamvasztással kapcsolatban felmerülhet az emberekben. Ilyen például, hogy a hő hatására „fel ül” az elhunyt vagy az, hogy gázlánggal perzselik meg a holttesteket.

A gázlángot csak akkor használják, mikor be kell fűteni a kemencéket, de a hamvasztás során nem.

A prezentáció után körbe vezettek minket, megmutatták a hűtőt, ahol 4 fok körüli hőmérsékleten tartják a hamvasztásra váró testeket. Itt az intézményigazgató kinyitotta az egyik hűtőt, mely épp üres volt, de a bátrabbaknak, akik ott mertek maradni megmutattak olyat is, melyben épp egy halott várt a sorsára. Ezek után megmutatták a vezérlőt, ahol az alkalmazottak felügyelik, hogy minden a terv szerint halad-e.

A kemencékhez érve megkértek minket, hogy ne fényképezzünk. Egy kémlelőnyíláson keresztül be lehetett nézni az épp működő eszközökbe, ahol szemünk elé tárult, hogyan is megy végbe a folyamat. A bátrabb kukucskálók láthattak egy lángoló emberi csontvázat.

Egy új hóbortról is mesélt Jávor: eszerint az elhunytak hamvait egy speciális földlabdába helyezik, majd szabadon választott növények, fák magvait adják hozzá amit bárhol el lehet ültetni. Új élet születik egy elmúlt élet hamvaiból. Manapság a hamvakból gyémántot is lehet csináltatni egy svájci cégnél.

A bemutató végeztével mindenki feltehette a benne felmerült kérdéseket. Egy úriember arról érdeklődött, hogy összefüggésbe hozható-e a Csömör egyes részein terjengő édeskés szag a krematórium működésével? Az igazgató szerint a közelben működő édességgyár lehet a felelős.

– nevetett az igazgató.

Kifelé menet csíptem el egy nyugdíjas házaspár párbeszédét, a férj azt kérdezte feleségétől, hogy

Az egész nyílt nap lényege az volt, hogy bemutassák, hogyan is megy végbe a hamvasztás, ezzel is bíztatva az embereket az effajta temetésre. Én mindig is támogattam, hisz ezáltal sokkal kisebb terület szükséges az elhunytnak, de azt már megkérdőjelezem, hogy bárkinek egy ilyen tárlatvezetés után jönne meg ehhez a kedve. Számomra inkább bizarr volt az egész, mint érdekfeszítő.