Az Európára jellemző etikai és élelmiszer-biztonsági aggályok Kínát láthatóan hidegen hagyják. Etetni kell a rengeteg éhes szájat, és a kínaiak annyi marhahúst ennének, amit természetes körülmények között nem képesek biztosítani.

A Peking közelében, Tiencsinben épülő klónozó üzem gyakorlatilag haszonállatok ipari előállítására lesz alkalmas. Nagyratörő céljaik vannak: 2020-ra évi egy millió klónozott szarvasmarhát akarnak gyártani. A 200 millió jüan (9 milliárd forint) értékű beruházás keretében a klóngyár mellett egy hatalmas génbankot is létrehoznának. A szarvasmarhák mellett rendőrségi nyomkereső kutyák és versenylovak klónozását is tervezik.

A Sooam Biotech honlapján a házi kedvencek klónozását reklámozza, még útmutatót is adnak, hogy hosszabbíthatod meg hűséges társad életét. Ha elpusztul a kutyád, mindössze annyit kell tenned, hogy bedobod a fridzsiderbe és 5 napon belül ejuttatod a céghez...

A Boyalife vezérigazgatója, Xu Xiachun valóságos hőstettként állítja be a projektet, szerinte ugyanis a kezdeményezés lehetővé teszi, hogy a veszélyeztetett fajokat megmentsék a kihalástól.

Ez így nem feltétlenül igaz, az állatok klónozása egyáltalán nem jár gyerekcipőben. Inkább abban úttörő a kínai gyár, hogy eddig kevesen vállalták büszkén a nyilvánosság előtt, hogy klónozással állítanak elő emberi fogyasztásra szánt állatokat.

Kevesen tudják, de az amerikaiak már jó ideje ehetnek klónozásból származó húst. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) 2008-ban engedélyezte az amerikai cégek számára, hogy klónozott állományból származó hús- és tejtermékeket helyezzenek forgalomba. Sőt, a termékeken fel se kell tüntetni a klónozást. Az FDA szerint nincs semmilyen különbség a klónozott és a hagyományos tenyésztésű állatok között. A szabályozás európai észjárás szerint teljesen abszurd. Egy génkezelt paradicsomra vagy egy klónozott hátszínre nem kell semmilyen címkét tenni. Ha viszont szeretnéd jelezni, hogy a terméked génkezelés-mentes, akkor azt is rá kell írnod, hogy nem találtak semmilyen különbséget a génkezelt és a genetikai módosítástól mentes élelmiszerek között.

Európa sokkal szigorúbb: az Európai Parlament nemrég fogadta el a haszonállatok klónozásának teljes tilalmát. Jelentősen szigorították az Európai Bizottság 2013-as javaslatát: a lovak, marhák, kecskék, disznók és juhok klónozásának tilalmát kiterjesztették az összes mezőgazdasági céllal tartott állatra. Emellett betiltották a klónozott állatok utódaiból készült termékeket és azok uniós importját is. Giulia Moi, az EP mezőgazdasági bizottságának jelentéstevője így nyilatkozott:

Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2008-as véleménye szerint a klónozott egyedek jelentős részének egészségügyi problémái vannak, amelyek gyakran súlyos betegséghez vezetnek vagy halálosak. A klónozás technológiájának  az EP szerint meglehetősen alacsony a hatékonysága: a szarvasmarhák esetében 6-15 százalék, a sertések esetében pedig 6 százalék. Az egészségügyi kockázatok mellett állatjóléti szempontok is felmerültek a vita során.

A legnagyobb megütközést nem a gigantikus klónozó üzem keltette. Xu Xiachun szerint a technológia már készen áll az ember klónozására. A kínai gyárban állítása szerint csak azért nem végeznek semmilyen emberi klónozással kapcsolatos tevékenységet, mert tartanak a társadalom ellenséges reakciójától. Xu szerint a társadalmi értékek változhatnak, ahogy megváltozott a homoszexualitás megítélése, így akár az emberklónozás is elfogadottá válhat idővel.

Megkérdeztünk egy molekuláris biológiával foglalkozó doktoranduszt, mit gondol a Kínában felröppent hírekről. Megerősítette: szinte biztosak lehetünk benne, hogy a technológia valóban készen áll az emberklónozásra. Mindazonáltal a legújabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy még számos biológiai akadályt le kellene küzdeniük, hogy valóban létre tudjanak hozni életképes emberi embriókat.

Manapság már nem klónozással, hanem a sejtek visszaprogramozásával hoznak létre olyan embrionális őssejteket amelyeket a regeneratív orvoslás is használhat a jövőben. Például egy tüdőátültetésre váró betegnek nem kellene várnia  transzplantációs listán, hogy egy olyan vércsoportú donortól kapjon tüdőt mint amilyen ő. Kivennék egy bőrsejtjét, ezt visszaprogramoznák őssejté majd ebből a sejtből lehetséges lenne egy teljes értékű tüdő létrehozása, melynek genetikai állománya tökéletesen egyezne a betegével, így nem kellene tartani a kilökődéstől.

A klónozás egy laikus számára nagyon misztikusan hangzik, rengeteg etikai dilemma övezi, biológiai szempontból viszont nem tekinthető veszélyesnek. A közvéleményben erősen benne van a félelem az ismeretlentől, az eljárás ellenzői általában nem látják át a klónozás molekuláris biológiai hátterét.

A biológus szemszögéből a klónozás sok szempontból biztonságosabbnak mondható a mezőgazdaságban jelenleg használt eljárásoknál. Amit természetes, génmanipulációtól mentes élelmiszernek tekintünk, az is egyfajta „génmanipuláció” terméke. Az állatok tenyésztésének és a növények nemesítésének is az a célja, hogy befolyásolja genetikai állományukat. A génmódosítás esetében egészen pontosan tudjuk, hogy milyen változásokat vittünk végbe a genetikai környezetben, specifikusan tudunk egy ismert funkciójú gént módosítani. Ehhez képest a növények nemesítésénél vakon „manipulálnak”: a termesztő csak annyit lát, hogy évről évre nagyobb a narancs a nemesítésnek köszönhetően, de nem tudja pontosan, mitől. Ha ismerjük egy állat genetikai állományát, a beavatkozás nem lesz olyan „véletlenszerű”, mint a tenyésztés esetében, célzottan tudunk bizonyos tulajdonságokra hatni.

(Vice, Guardian, Munchies)