Az ENSZ már 2012-ben felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy Európa-szerte be kell tiltani a babamentő inkubátorokat. A szervezet arra hivatkozott, hogy ezek az inkubátorok megsértik az újszülöttek azon jogát, hogy megismerhessék szüleiket. A felhívásokat olvasva sokak felháborodnak, hiszen rideg és embertelen kijelentés ez egy olyan szervezettől, ami azért felel, hogy a gyerekek jogait védje. Hozzáállásuk kegyetlennek és felháborítónak tűnhet, jogi érvelésük pedig gyenge – miközben ezek a gépek sokszor tényleg életeket mentenek.

Az első felháborodásból lenyugodva ássunk az ügy mélyére, szedjük össze az érveket, vizsgáljuk meg az alternatívákat. Gyerekekről van szó, és az ő esetükben minden alternatíva fontos. Hogy megértsük az inkubátorok ügyét, először az okokat kell feltárni, miért és kik helyezik a csecsemőket ezekbe az életmentő dobozokba?

Az inkubátorok alapvetően alternatívaként szolgálnak azoknak, akik valamilyen családi vagy magánéleti körülmény miatt kénytelenek lemondani újszülött gyermekükről. Ahelyett, hogy az erdőben, az utcán, vagy valaki küszöbén hagynák a gyermeket, az inkubátorok nyújtotta biztonságba helyezhetik őket. Ez egyúttal jognyilatkozatot is jelent, hogy a szülő lemond gyermekéről, beleegyezik az örökbe adásba.

Annak, hogy egy anya elhagyni kényszerül gyermekét, rengeteg oka lehet. Az anyákat kényszeríthetik családtagjaik vagy a partnereik, de lehet szó párkapcsolati félrelépés miatt bekövetkezett terhességről, amit titkolniuk kell. A rossz anyagi helyzet, a hajléktalanság, a nem kívánt terhesség, a védekezés hiánya, és sajnos sokszor a nemi erőszak is közrejátszhat. A rossz anyagi körülmények miatt olykor a nagycsaládosok kényszerülnek erre a döntésre. A tizenéves anyukák esetében sokszor az éretlenség, az ijedtség, félelem, szégyenérzet és kiszolgáltatottság is közre játszhat.

Vannak esetek, mikor az anyukák nem tudják megfelelően ellátni gyermeküket, vagy éppen nem képesek feldolgozni, hogy gyermekük testi vagy szellemi fogyatékossággal született. És a sornak itt még nincs vége. Ezer és egy oka lehet annak, hogy a szülő el akarja, vagy éppen kénytelen elhagyni gyermekét. Ilyenkor nyújt biztonságos elhelyezési alternatívát az inkubátor. De sajnos, ennek ellenére is vannak akik elmeállapotuk vagy ijedtségük miatt csecsemőgyilkosságot követnek el.

De akkor mik az ellenérvek? Mik az alternatívák?  A magyar szakértőtől megtudhatjuk. Herczog Mária egyike volt az első kutatóknak a világon, akiket az újszülött-gyilkosságokkal összefüggésben foglalkoztatott a magyar inkubátorprogram eredményessége, jogszerűsége, illetve szakszerűsége. Herczog 2007-2015 között, 8 évig volt a 18 válogatott szakemberekből álló ENSZ Gyermekjogi Bizottság tagja. Õ most is egyetért a Bizottság javaslatával, hiszen eddig több országban, köztük Németországban és Szlovákiában is a Bizottság javaslatai alapján változtattak a szabályozáson, de az inkubátorokat nem számolták fel.

– írja kérdésünkre válaszolva a szakértő. 

Herczog Mária vitatja azt a véleményt, hogy az inkubátorok számával csökkenne az újszülött gyilkosságok száma. Kutatásaiból arra következtet, hogy erre semmilyen evidencia nem utal. Ugyanakkor nyugtázza, hogy arra sincs semmiféle bizonyíték, hogy ha nem lennének inkubátorok, akkor több lenne az újszülött gyilkosság, és nem más módon hagynák el a gyerekeket.

A Gyermekjogi Bizottság jó minőségű, korai iskolai felvilágosító programok és reproduktív egészségügyi felvilágosítás bevezetését ajánlja a tagállamok kormányainak. Ingyenesen elérhető magas színvonalú szolgáltatásokat a családtervezéshez, a nem kívánt terhességek esetén a megelőzéséhez és terhességmegszakításhoz (abortusz), melyekhez ingyenes segélyvonalak biztosítását javasolják. A Bizottság szerint fontos lenne magas színvonalú gyermekjóléti, családsegítő ellátások bevezetése, hogy a családok, és az anyák képesek legyenek felnevelni a gyerekeiket, és anyagi okok miatt ne kelljen lemondani róluk. A szolgáltatások reklámozására széleskörű információs kampányt indítanának a médiában, közterületeken és tömegközlekedésen.

Ahogy azt a Bizottság és Herczog Mária is javasolja, az alternatívák megvalósításához minőségi továbbképzéseket kellene biztosítani a szociális munkások, a pedagógusok és a pszichológusok számára. Ezek törvényi és társadalmi bevezetése, az ezzel járó bürokrácia viszont hosszú éveket vesz igénybe. Másik fő alternatíva javaslatuk a titkos szülés, ami annak ellenére, hogy "titkos", mégis komplikált adminisztrációt igényel.

A titkos szülés során a nők, szülők, család adatait zártan kezelik, nem adják ki, ha a nők ezt kérik a kórházi szülésnél. Ilyenkor nem feltétel a TB kártya, de beazonosításra alkalmas igazolvány viszont igen. A titkos szülés mellett érvelnek még azzal, hogy így előre felderíthetők a genetikai rendellenességek, örökletes betegségek. Orvosok szerint ez az érv azért nem áll meg a lábán, mert a genetikailag örökölt betegségek ellen a legtöbb esetben nincs mit tenni. Azok vagy kialakulnak, vagy nem. Megelőzésre általában nincs lehetőség.

Az inkubátorok ellen érvelőknek be kell látniuk, hogy az elhagyás ilyen eseteiben az anyák leginkább azért választják az inkubátort a nyílt örökbefogadás vagy a titkos szülés helyett, mert személyes okok, frusztrációk, vagy szégyenérzet miatt nem akarnak kontaktusba lépni más emberekkel. Félnek a megbélyegzéstől, a rosszalló pillantásoktól, az empátia hiányától, még ha nem is kéne.

Ettől függetlenül, a Bizottság érvelései gondolatébresztőek, felkínált alternatíváikat pedig érdemes lenne itthon is bevezetni a köztudatba. Ha Európában és Magyarországon kellőképp kifejlődne a prevenciós, felvilágosító rendszer és szociális háló, úgy lehetne leghatékonyabban fellépni az élet és az újszülöttek védelmében. Mindenki célja az, hogy a gyerekek a saját családjukban nőjenek fel és, hogy ne hagyják el őket.

Adrigán Erzsébet pszichológus szerint az emberekben, különösen a gyerekekben elemi kérdésként vetődik fel a "Ki vagyok én?", az identitás keresése. Ha egy gyereket elhagynak, ez a kérdés még a legjobb örökbefogadó családban is kínozni fogja, és sérülni fog. A Bizottság identitással kapcsolatos jogi és morális érvelése ebből a szempontból teljesen legitim.

A babamentő inkubátorokra mégis hatalmas szükség van. Ugyanis az alternatíváknak nem külön-külön, hanem együtt kell létezniük. Minél több van, annál jobb, annál biztosabb a gyermekéletek biztonsága. A Budapesti Demográfiai Fórumon Pjotr Mazurkiewicz atyát, neves társadalomtudóst és politikust kérdeztem a babamentő inkubátorok megmentéséről. Szerinte az inkubátorok segítenek az abortusz elleni harcban is, hiszen alternatívát nyújtanak az anyáknak, hogy a gyilkosság (abortusz) helyett életben hagyják gyermeküket, és ha 9 hónap után sem alakul ki kötelék, ha a szülés után sem szeretné megtartani a babát, még mindig ott az inkubátor és az örökbe adás lehetősége, de a legfontosabb, hogy a gyermek életben marad.