Einstein tévedett? Gyorsabban tágul a világegyetem, mint bárki gondolta volna
888.hu
2016.06.06. 18:28
Az univerzum sokkal gyorsabban tágul az új mérések szerint, mint az az eddigi elméletekbõl következne. Az eredmény, azon kívül, hogy meglepõ, alapvetõ bajokra is rámutat az eddig jól bevált elméletekkel kapcsolatban.
Az új felfedezés komoly kihívást jelent Albert Einstein általános relativitás-elmélete számára. Az elmélet már egy évszázada hibátlanul modellezi az általunk, a hétköznapokban ismert, az atomi szintnél nagyobb léptékű világot.
Az univerzum jelenleg 5-9 százalékkal gyorsabban tágul, mint ahogy a csillagászok várták. A kutatás a NASA és az Európai Ûrügynökség közös projektje.
Lehet, hogy az univerzum átver bennünket"
– mondta Alex Fillipenko, a Berkley tanára és a kutatás egyik kirakatarca. Filipenko szinte minden, az utóbbi években megjelent csillagászattal foglalkozó komolyabb dokumentumfilmben biodíszlet.
Az eredményekben valójában az a megdöbbentő, hogy nem egyezik azokkal az adatokkal, amelyeket a 13,8 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett Nagy Bumm után visszamaradt, mikrohullámú háttérsugárzás alapján számoltak ki.
Jelenleg több feltételezés is kering szakmai körökben arról, hogy mi okozza az eltérést. Az egyik legvalószínűbb egy eddig ismeretlen részecske megléte, amely közel fénysebességgel mozog.
A másik lehetőség, hogy az úgynevezett sötét energia, amely a világegyetem legnagyobb részét alkotja, sokkal gyorsabban taszítja el egymástól a galaxisokat, mint azt a tudósok eddig feltételezték.
Ez egy fontos nyom ahhoz, hogy megértsük, hogyan is működik a világegyetemnek az a része, amelyet nem látunk: a sötét energia, a sötét anyag és a sötét sugárzás"
– mondta Adam Reiss, a kutatás egyik vezetője. Reiss 2011-ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat, mert felfedezte és bebizonyította, hogy a világegyetem tágulása gyorsul.
A NASA szerint az, hogy az univerzum gyorsabban tágul a vártnál, arra utal, hogy Einstein általános relativitás-elmélete korrekcióra szorulhat.
A tudósokban nem merült fel, hogy esetleg ők hibáztak. A kutatáshoz a Hubble Ûrtávcsövet használták és az úgynevezett cefeida-típusú csillagok távolságát mérték. Összesen 19 galaxisban vizsgálták ezeket.
Cefeida-típusú változó, vagy pulzáló csillagok: jellemzően 4-5 naptömegű, vagy nehezebb sárga szuperóriás csillag, mely színét, fényerejét és átmérőjét (10-20%-kal) néhány napos-néhány hetes periódussal változtatja. Változási periódusa és abszolút fényessége között összefüggés van. Ezen összefüggés miatt remekül lehet használni ezeket a csillagokat távoli galaxisok távolságának meghatározására.
Az eredmények a The Astrophysical Journal következő számában jelennek meg.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
