Churchill eddig ismeretlen, a földön kívüli életrõl szóló esszéje került elõ
2017.02.16. 12:58
Egy eddig ismeretlen Churchill-tanulmányra bukkant az amerikai Churchill Múzeum igazgatója. A Nobel-díjas brit miniszterelnök ebben a földön kívüli élet lehetőségéről értekezik – írja az RT.
A tizenegy oldalas esszét, amely a "Vajon egyedül vagyunk az univerzumban?" címet viseli Churchill a II. világháború küszöbén, 1939-ben írta, de ezidáig felfedezetlenül feküdt a Nemzeti Churchill Múzeum levéltárában.
A most napvilágra került tanulmányban Churchill – a földön kívüli élet lehetősége mellett – korát jócskán meghaladó gondolatokat fogalmaz meg, többek között az exobolygók létezéséről és arról, hogy az emberek a Holdra és a Marsra is eljutnak egyszer. Sőt, bevezette a "lakhatósági zóna" kifejezést is, azokra a bolygókra, amelyeken az emberiség szükség esetén letelepedhetne. Ezek azok, ahol nincs se túl nagy forróság, se túl nagy hideg a folyékony víz létezéséhez. Az élet ugyanis csak ott képes megvetni a lábát, ahol a hőmérséklet „a víz fagyás és forráspontja közötti néhány fokos tartományban van". A saját maga által alkotott definíció alapján Churchill végül arra a következtetésre jut, hogy a Földön kívül, kizárólag a Marson vagy a Vénuszon fordulhat elő még élet.
Egy nap, talán nem is az oly távoli jövőben, képesek leszünk rá, hogy a Holdra, sőt talán a Vénuszra vagy a Marsra utazzunk"
– írta.
Ezután az foglalkoztatja a Nobel-díjas miniszterelnököt, hogy a világegyetem többi csillaga körül is keringhetnek-e bolygók. Szerinte a mi Napunk csupán egy csillag a sok közül, és rajta kívül még sok milliárd fénylő égitest lehet galaxisunkban.
Churchill osztotta James Jeans asztrofizikus 1917-ben alkotott elméletét, miszerint a bolygók abból a gázanyagból keletkeznek, amit központi csillagukból egy arra elhaladó másik csillag kiszakít.
Nem vagyok beképzelt, hogy úgy gondoljam, Napunk az egyetlen csillag, ami körül bolygócsalád keringhet"
– írta.
Végül arra a következtetésre jut, hogy az exobolygók egy jelentős hányada „megfelelő méretű, hogy vizet tartalmazzon a felszínén, és légkörét is megőrizze" valamint „megfelelő távolságra legyen a Naptól ahhoz, hogy az élet számára ideális hőmérséklet uralkodjon rajta". Jól mutatja, hogy ezek a gondolatok évtizedekkel haladták meg Churchill korát, mivel csak az 1990-es években fedezték fel az általa leírt exobolygókat.