Öt héttel ezelőtt, 15 hetes terhesen fogtam bele a blogírásba itt a 888-on. Ebből következik, hogy félidőben, azaz a 20. hétben vagyok. Ideje számot vetni.

Ahogy akkoriban — nagyon távolinak tűnik — írtam, terhességem első három hónapjában nem sok, a várandóssággal kapcsolatos közhely bizonyult igaznak: randa volt a bőröm, zsírosodott a hajam, nem tudtam aludni és viszonylag gyorsan elkezdtem dagadni.

Örömmel jelenthetem, hogy a második trimeszterre ez alaposan megváltozott.

— kirobbanó formában vagyok. Hajnalban ébreszt a gyerek, és a késő délutáni órákig együtt pörgünk. Dolgozunk, takarítunk, főzünk, sőt, néha-néha tornázunk is valamicskét. (Ez esetemben csak óvatosan engedélyezett.)

— remekül alszom. Az első három hónapos inszomniát jóleső, 6-7-8 órás alvások váltották fel. Fél 10-10 körül kidőlök, és hajnalig meg sem moccanok. (Minden kismamának javaslom, hogy ruházzon be egy szoptatós/terhes párnára, nagyon megéri.)

— normális mértékben hízok. Ettől nagyon paráztam, mert az első három hónapban feljött 5 kiló. Így utólag azt hiszem, hogy ennek az volt az elsődleges oka, hogy nem nagyon mozoghattam és túl sokat aggódtam a baba miatt. Amint a kezemben volt az első genetikai ultrahang és az orvosom engedélyezte a mozgást, ez is rendbe jött. (A cél a max 14 kiló a 9 hónap alatt.)

— elmúltak a pattanások. Az arcomról legalábbis. A hátam sajnos még mindig tele van, de ezt már féllábbal is kibírja az ember lánya.

Úgy általában, ha földöntúli szépségnek nem is nevezném saját magam, kétségtelenül "ragyogok" és nagyon boldog vagyok. Szóval ha van az olvasóim között olyan, aki még az elején tart, annak üzenem, hogy kitartás. Nemsokára minden a helyére kerül.