Bye-bye píszi, terhes vagyok! - várandósblog a 888-on
2017.02.06. 19:28
A nő életének legszebb időszaka, gyönyörű leszel, ragyogni fogsz... ilyen és ehhez hasonló közhelyekkel bombáznak a különböző, elsősorban női témákkal foglalkozó oldalak, és általában ezzel a reakcióval szembesülsz, amikor másoknak is elbüszkélkedsz arról, hogy kisbabát vársz. Nem csoda, ha ezek után minden terhes nő arra számít, hogy belőle lesz a legszebb kismama, akinek pattanásoktól mentes arca ragyog, egészséges és dús haja fénylik, páratlan szépségének hatására pedig megfordulnak utána az utcán. Aztán szembesülnek a valósággal. (Tisztelet a kivételnek.)
Elöljáróban annyit azért gyorsan leszögeznék, hogy nem panaszkodni akarok, és véletlenül sem akarom azt a látszatot kelteni, mintha nem lennék nagyon boldog az első másodperctől kezdve, hogy két csíkot mutatott a terhességi teszt. Ugyanakkor rohadtul elegem van a terhes nőkkel szembeni elvárásokból, és a sok okosból is. Õk azok, akik — ha kéred, ha nem — tutira megmondják a frankót, mert már van 1-2-3 gyerekük. (Férfiakat is beleértve!) Azért írok a terhességemről, hogy megnyugtassam azokat, akik hozzám hasonlóan nem ragyognak a nap 24 órájában és szarul érzik magukat attól, hogy nem felelnek meg a terhes nőkről kialakult idealizált képnek. Nekik üzenem: nem vagytok egyedül!
— kezdetektől nem tudok aludni — pedig aluszékonynak kellene lennem;
— le kellett vágatnom a hátam közepéig érő hosszú hajamat, annyira hullott és zsírosodott – pedig azt mondták, dúsabb, fényesebb lesz;
— folyamatosan küzdök a pattanásokkal — pedig azt mondták, makulátlan lesz az arcbőröm;
— már az első trimeszterben 5 kilót híztam, pedig azt mondták, ilyenkor sok kismama még le is dob pár kilót.
Kicsit szégyelltem is magam és félve mertem elmondani még a legjobb barátnőmnek is, hogy egyelőre nem ez életem legcsodálatosabb időszaka. Mostanra azonban elfogadtam, hogy soha nem leszek az a földöntúli szépségű kismama, aki a különböző magazinok címlapján mosolyog, és megtanultam azt is, hogy ne dőljek be a terhességről szóló — nem tudom másként kifejezni — polkorrekt cikkeknek sem, különben előbb-utóbb begolyózok, és tönkreteszem még azokat a pillanatokat is, amik tényleg csodálatosak lehetnének ez alatt a 9 hónap alatt. Helyette inkább leírom, hogy VALÓJÁBAN milyen a terhesség, és bízom benne, hogy sokan megkönnyebbülten sóhajtanak majd fel a képernyők előtt, hogy nem csak ők lógnak ki a sorból.
Nem állítom, hogy mindenki ezekkel a problémákkal szembesül, hiszen – és ez kivételesen igaz – minden terhesség más, de a lényegre rámutat: ne szégyelld, ha nem felelsz meg a kismamákról kialakított hazug képnek.