Utánanéztünk annak, hogy milyen szándékok vezethették a jogalkotót a törvény benyújtásánál, és annak is, hogy valóban a közpénz törvényesített ellopásáról van-e szó ebben az esetben – ahogy a balliberális média próbálja bemutatni a történteket–, vagy valami teljesen másról.

A kérdés körüli hercehurca néhány tavalyi bírósági üggyel kezdődött, amely során az MSZP adatokat kért ki, hogy tisztázhassa: mire költötték az MNB Pallasz Athéné Alapítványai (összesen hat ilyen van) a rájuk bízott közpénzt.

Előfordult, hogy míg a bíróság első fokon úgy döntött, hogy az alapítványok számára juttatott pénz már nem a közvagyon része, addig a másodfokon eljáró bíróság azt mondta ki, hogy mégis az. Ez az egész egy visszás jogi helyzetet teremtett.

Gyakran előfordul, hogy állami cégek és intézmények megbíznak magánpiaci szereplőket. Az ilyen típusú megállapodásoknak az a része nyilvános, hogy kikkel szerződik az adott cég, intézmény és milyen összegben. Az adatkéréssel kapcsolatos viták ilyenkor akörül kulminálódnak, hogy az adatok közül mi az, ami nyilvános és mi nem.

Ha egy állami szereplő megbíz egy magánpiaci szereplőt, akkor ez a kapcsolat főszabály szerint nyilvános, azonban vannak kivételek: az infótörvény alapján elsősorban  nemzetbiztonsági okból, vagy a törvényben elősorolt egyéb okból lehet ezt korlátozni. Az információszabadság joga ugyanis egy korlátozható alapjog, ha van vele szembe állítva olyan alkotmányos cél vagy más alapjog, esetleg más érdek ami megindokolja ezt a korlátozást. Az információszabadság tehát nem egy korlátlan alapjog.

Az ellenzék arra szokott hivatkozni, hogy a nemzeti vagyonra fokozott nyilvánossági szabályok vonatkoznak, és ezzel kapcsolatban mindig hivatkoznak a nemzeti vagyonról szóló törvényre.

Csakhogy a nemzeti vagyonról szóló törvény kifejezetten megállapítja azt, hogy a jegybankra külön szabályok vonatkoznak. A jegybank egy speciális entitás: Zrt.-ként működik, 1db részvényese van, a magyar állam. Tehát az állam a tulajdonos, de az EU-s és a hazai jogszabályok is korlátozzák az államot abban, hogy tulajdonosként lépjen fel: nincs beleszólása a jegybank működésébe.

A jegybank azért speciális entitás, mert ha valakinek van egy cége, akkor tulajdonosként megszabhatja, hogy mi történjen a társaságnál. A jegybanknál ez ilyen értelemben nem érvényesül, mert a jegybank a monetáris politika alakításánál és egyéb feladatainak az elvégzésénél nincs az állam alá rendelve – annak ellenére, hogy Zrt.-ként működik és a magyar állam a tulajdonosa. Ezért a nemzeti vagyonról szóló törvény is kimondja, hogy a nemzeti vagyon törvénytől eltérően, vagy azt kiegészítve a jegybankra különleges szabályok vonatkoznak.

Mint a cikk elején leírtuk, a bírósági joggyakorlat ezzel kapcsolatban ellentmondó volt, a bíróság egyszer így döntött, egyszer úgy.

A most elfogadott törvénymódosítás azonban egyértelműbb szabályozást teremtett, mert a vitákat megelőzendő összhangba hozza a polgárjognak a vonatkozó jogszabályait és a jegybank által alapított entitásokra vonatkozó szabályokat, úgy, hogy az általános szabályokat vonatkoztatja a jegybanki alapítványokra is.

Az alapítvány és a gazdasági társaság között az a legnagyobb különbség, hogy az alapítvány esetében a vagyon a juttatótól, az alapítótól teljesen elkülönül és a juttatás után az alapítvány döntéshozó szerve jogosult erről dönteni, úgy, hogy a kurátorok visszahívására sincsen az alapítónak befolyása.

Erre hivatkozva írja a törvény indoklása, hogy mivel ez az alapítványok általános jellegzetessége, ezért ezt a szabályt kell alkalmazni a jegybanki alapítványok esetében is.

Bár valóban közvagyont juttatott a jegybank az alapítványainak, de ennek a 250 milliárdos közvagyonnak csak a kamataival, hozamaival gazdálkodnak. Ezt a pénzt a jegybank a devizapiaci műveleteinek a profitjaként realizálta.

Az alapítványokon és a civil szervezeteken belül is a jegybanki alapítványokra a legszigorúbb szabályok vonatkoznak. Minden évben a közhasznúsági jelentéseiket nyilvánosságra kell hozni. A közvagyonnal el kell számolni az állam felé.

A közhasznúsági jelentés egy tisztán polgárjogi kategória. Annyit jelent, hogy ha bármilyen civil szervezet, egyesület, alapítvány közhasznú státuszt szerez, akkor kap plusz jogosultságokat. Különböző pályázatoknak, EU-s pénzeknek a felhasználási feltétele, hogy valaki közhasznú legyen. Adófelajánlást lehet tenni feléjük. Tehát vannak olyan előnyei a közhasznú státusznak, mely plusz forrásszerzéssel tud járulni.

Viszont cserébe ezeknek a szerveknek részletesebben kell elszámolni a vagyonukkal és a tevékenységükkel a folyó év végén. Azaz az alapítványok gazdálkodásáról szóló információkhoz adatigénylés nélkül is hozzájuthatnak azok, akiket ez érdekel.

Ami történhet: Áder János vagy aláírja a törvényt és az jogerőre emelkedik, vagy visszaküldi az Országgyűlésnek megfontolásra, vagy előzetes normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól. A köztársasági elnöknek öt napja van dönteni.

Ha aláírja, akkor a bíróság megteheti, hogy ha újra elé kerül egy ilyen adatigényléses ügy, akkor az eljárás során fordul az alkotmánybírósághoz. A bírónak ez kötelessége is, amennyiben úgy látja, hogy az ítélet meghozatalához alkotmányellenes jogszabályt kell alkalmazni. Ebben az esetben felfüggeszti a saját eljárását az AB döntéséig.