Az USA vegyi és biológiai fegyvereket tesztelt a saját lakosságán
888.hu
2016.09.27. 11:58
Az amerikai kormány és a hadsereg vegyi és biológiai fegyvereket tesztelt a saját lakosságán évtizedeken keresztül. A témáról nemrég angol nyelven megjelent a valaha napvilágot látott legrészletesebb írás, amely a Kongresszus elõtt megjelent katonák vallomásai, a szemtanúk és korabeli dokumentumok alapján rekonstruálja az esetet.
San Francisco
1950. szeptember 20-án az Egyesült Államok haditengerészetének egyik hajója San Francisco partjainál hatalmas mennyiségű permetet engedett a levegőbe, amely összekeveredett a várost beterítő köddel. A hadsereg egy biológiai fegyvert tesztelt, amely a város 800 000 lakóját érintette.
Az embereknek minderről fogalma sem volt.
A haditengerészet összesen hét napig folytatta a kísérletet, amelynek bizonyítottan legalább egy halálos áldozata volt. Ez volt az egyik első, nagyobb biológiai fegyverkísérlet, amelyet a hadsereg a "bakteriális fegyvertesztelő program" keretében hajtott végre. A kísérletek 20 éven keresztül, 1949 és 1969 között folytak. A cél az volt, hogy felmérjék a modern biológiai fegyverek bevethetőségét, elrettentő erejét, valamint a védekezés lehetséges módjait, illetve az USA sebezhetőséget, támadásoknak való kitettségét is.
A program keretében összesen 239 kísérletet hajtottak végre. A San Francisco-i teszt két dolog miatt is fontos volt: először is azért, mert a program elején történt, valamint a helyi Stanford Kórházban bekövetkezett események miatt – írta könyvében Dr. Leonard Cole. A nemrég megjelent könyv címe: "Clouds of Secrecy: The Army's Germ Warfare Tests Over Populated Areas", azaz "A titkolózás felhői: A hadsereg biológiai fegyverkísérletei nagy népességgel rendelkező területeken". Az írás egyelőre csak angol nyelven érhető el.
A kórház személyzete sokkot kapott a baktériummal fertőzött emberek látványától, mivel a Serratia marcescens nevű kórokozó sosem ütötte fel a fejét a kórházban, de még a város környékén sem. Az egyik beteg, Edward Nevin belehalt a baktériumok által okozott szövődményekbe, amelyek miatt megbetegedett a szíve.
Az amerikai hadsereg kétféle baktériumot engedett a levegőbe, az egyik a Serratia marcescens volt. A kísérletben szereplő másik baktérium fajtájáról nincsenek információk.
A Serratia marcescens az un. opportunista kórokozók közé tartozik, amely normálisan apathogén (tehát nem okoz betegséget), de megbetegíti a legyengült immunrendszerű embereket. Megtalálható a normál bélflórában is, a gát bőrén, a húgycső környékén. Súlyos alapbetegségben szenvedőknél (idült tüdő-vagy vesebetegek) tartós szteroid és/vagy immunszuppresszív kezelés miatt súlyos elhalásos jellegű tüdőgyulladást is okozhat. Jellemző erre a kórokozóra, hogy a legtöbb antibiotikummal és kemoterápiás szerrel szemben rezisztens, tehát e gyógyszerek nem hatnak rá. Ezért kitenyésztésekor mindig készít a labor rezisztenciát és megadja, hogy mely gyógyszerre érzékeny az adott talált törzs és ezzel kell célzottan kezelni. Ilyenkor ezzel az egy antibiotikummal kezelik a beteget.
Legelőször 1970-ben szereztek tudomást arról az amerikai állampolgárok, hogy évtizedeken keresztül "állatkísérleteket folytattak rajtuk az amerikai kormány ügynökségei" – írta könyvében Cole.
San Francisco nem az első, de nem is az utolsó olyan nagyváros volt, amelyben a lakosságot nem informálták arról, hogy biológiai fegyvert tesztelnek rajtuk.
Voltak olyan kísérletek is, amely során tudatmódosító szereket teszteltek gyanútlan állampolgárokon. Olyan, nyilvánosságra hozott kísérletről is tudunk, amely során szifilisszel fertőztek meg feketéket. A kutatók visszatartották a betegséget meggyógyító gyógyszereket a páciensek elől, csakhogy tovább tudják vizsgálni a kór lefolyását. A szifilisz nyomán létrejövő szövődmények súlyos, akár életveszélyes károsodást is okozhatnak, valamint a páciensek családtagjai is súlyos veszélybe kerülhetnek.
A kísérletek nagy része azonban baktériumok és vírus felhasználhatóságát volt hivatott vizsgálni egy esetleged biológiai támadás esetében.
A legtöbb teszt során mindössze pár száz embert fertőztek meg. De az felbecsülhetetlen károkat okoz, amikor milliókat tesznek ki vegyifegyverek vagy biológiai ágensek hatásának. Annak ellenére is, hogy a hadsereg rendszerint legyengített vírusokat és baktériumokat alkalmazott"
– írta Cole.
Alább néhány másik eset leírását találhatjuk, amelyekről Cole is beszámolt könyvében és amelyek megtörténtének a Business Insider újságírói is utána jártak.
Minneapolis-tól St. Louis-ig
A hadsereg két vegyület terjedésére volt különösen kíváncsi: ez a cink- és a kadmium-szulfid. A kanadai határ közelében felszálló kisgépekről permetezték vele a nagyobb városokat és a polgári lakosságot.
A kadmium-szulfid színe a citromsárgától a narancsvörösig változhat. Festékként használják kadmiumsárga néven. Vízben oldhatatlan, ezért felhalmozódhat a szervezetben és rákkeltő lehet. A cink-szulfid a cink kénnel alkotott vegyülete. Fehér festékek készítésére használják. A két anyag tulajdonsága, hogy porózusan a levegőbe juttatva sokáig nem süllyed le. A kadmiumot és legtöbb vegyületét minden nemzetközi szervezet rákkeltő anyagként sorolja be. Mérgező hatással van a vesére, a májra, a csontokra és a herékre, és megzavarja a hormonális és az immunrendszer, valamint a szív- és érrendszer működését. A szervezetbe kerülve helyettesíti az esszenciális cinket, ám toxikus hatása miatt a cink helyébe beépülve súlyos károsodásokat okoz. A kadmium emellett felhalmozódik az emberi és állati szervezetben, így krónikusan toxikussá válik.
Az is előfordult, hogy a városközpontokban, egy gép segítségével ilyen vegyületet tartalmazó felhőket eresztettek a levegőbe, az épületek tetejéről. Arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan terjed a szer városi környezetben, az épületek között.
Cole a könyvében olyan esetet is leír, amikor Minneapolisban egy iskola közelében eresztettek egy felhőt a levegőbe.
A gyanú eloszlatása végett a hadsereg arról tájékoztatta a városvezetést, hogy mindössze egy olyan anyagot tesztelnek, amellyel el lehet rejteni a városokat a bombázó gépek elől, mintegy felhővel bevonva azokat.
Az anyag hatásairól egyelőre vita folyik, az azonban biztos, hogy rákkeltő anyagról van szó. Egy 1997-es, hivatalos jelentés szerint a hadsereg "nem tette ki a lakosságot veszélyes mennyiségű vegyi anyagnak".
Mindennek ellentmond, hogy a levegőbe eregetett cink- és kadmium-szulfid felhők bizonyos esetek 1200 mérföldes távolságot is megtettek.
St.Loius városában egy szociológus megállapította, hogy a szegénynegyedekben szokatlanul megnőtt a rákos megbetegedések száma, valamint az emberekben található cink- és a kadmium-szulfid szintje. A kutatás eredményei miatt a missouri-i szenátorok hivatalos levélben vonták felelősségre a hadsereget és válaszokat követeltek. Végül sosem derült ki, hogy az esetért ki a felelős.
New York-i metró
1966-ban jelent meg egy tanulmány, amelyhez az adatokat a hadsereg gyűjtötte össze. A címe "Tanulmány a földalatti vonalakon utazók sebezhetőségéről New York City-ben, különös tekintettel a biológiai ágensekkel végzett támadásokkal szemben".
Cole szerint a New York-i metróban végrehajtott kísérletek elképesztően sokkolóak, tekintve, hogy hány ember volt kitéve egészségkárosodásnak.
A hadsereg azt vizsgálta, hogy mennyire lenne hatékony egy biológiai fegyver, amennyiben a föld alatti metróhálózatokban támadnának vele.
Amennyiben sikerül mondjuk egy villanykörtében több trillió baktériumot a sínekre juttatni, és az széttörik, akkor elhúzó szerelvény által felkavart menetszél szétteríti a baktériumokat az állomáson, illetve az alagúton keresztül eljuthat több állomásra is"
– írja Cole a hadsereg kísérleteiről könyvében.
A hadsereg egyik tudósa, Dennis Duggan 1995-ben tanúskodott egy esetről a Szenátus vizsgálóbizottsága előtt, ami 1975-ben történt. Elmondása szerint az egyik baktériummal töltött villanykörtét a 14. utcánál dobták a sínekre, és a baktériumokat még az 58. utcánál is ki tudták mutatni. Ennél pontosabb meghatározás híján azt mondhatjuk, hogy a menetszél 5-10 kilométeres távolságra is el tudja repíteni a baktériumokat.
Összesen kétféle baktériumot használtak a kísérletekben: a Bacillus subtilis-t, és a Friscoban használt Serratia marcescens-t. A B. subtilis olyan baktérium, amelyet a leggyakrabban azok szervezetében mutatnak ki, akik életmérgezést kaptak. A baktérium ritkán okoz halálos megbetegedést, de előfordult már ilyesmi.
Gombák, feketék
Előfordult olyan teszt is, amely során a Norfolk Haditengerészeti Ellátmányi Központban bizonyos ládákba gombák spóráit tették és arra voltak kíváncsiak, hogy a ládákat kipakoló emberek milyen egészségkárosodást szenvednek el.
Főleg feketékkel pakoltatták ki a ládákat, amelyben az Aspergillus fumigatus nevű gomba spóráit tartalmazták. Úgy tartották, hogy a feketék – a jelentésekben csak "nigrókként" hivatkoztak az afroamerikaiakra – sokkal kitettebbek a gombás fertőzéseknek. A jelentés rasszista nyelvezete és indítéka óriási botrányként robbant az 1980-as nyilvánosságra kerülésekor.
Az Aspergillus fumigatus a szervezet gombás megbetegedését okozhatja. Ez a gomba gyakran égés okozta fekélyekben, külső hallójárat pörkjeiben telepszik meg. A betegség ép immunrendszerű betegeken is okozhat jelentős panaszokat, de az életveszélyes formákra a gyenge immunrendszerű betegek hajlamosak (pl. nyirokszervi daganatos betegségek, HIV fertőzés, és szteroid tartalmú gyógyszerek tartós szedése).
Titkos információk
A legtöbb, a hadsereg kísérleteivel kapcsolatos részlet a mai napig titok maradt. A legtöbb tesztről készült jelentés még mindig titkosított, vagy felkutathatatlan. Azonban korai kísérletek nyilvánosságra kerültek az Információszabadságról szóló törvény miatt. A kísérletekről szóló, nyilvánosságra került iratokból sok információt kihúztak, illetve több lap is hiányzik"
– áll Cole könyvében.
1977-ben a hadsereg több tagjának is tanúskodnia kellett a Kongresszus előtt, mert a kísérletek ténye nyilvánosságra került.
Akkor, a hadsereg kötelékében szolgáló tudósok vallomása alapján az derült ki, hogy azt vizsgálták, hogy az USA mennyire sebezhető egy ilyen támadásban, valamint, hogy milyen taktikai és stratégiai lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy kivédjenek ilyen jellegű támadásokat.
Cole szerint a mából egészen más perspektívából tekintünk ezekre az eseményekre.
Akkoriban teljesen más gondolkodásmód volt a normális, mégpedig a hidegháborús gondolkodásmód. Azonban az már vitatéma, hogy mindez igazolhatja-e a lakosság tömeges mérgezését, megbetegítését.
A tudást, amire a kísérletekkel szert tett a hadsereg, később fel tudták használni például az első Öböl-háború során, amikor Szaddám vegyi fegyvereket vetetett be.
A kérdés az, hogy még mindig folynak-e hasonló kísérletek?
Cole szerint mindez nem túl valószínű.
Az életemre azért nem esküdnék meg, hogy nem tesznek semmi törvénytelent, de abból, amit tudok, az derül ki, hogy jelenleg nem folynak olyan jellegű kísérletek, amelyek több százezer embert, vagy akár még többet érintenének"
– írta Cole.
A biológiai fegyverek tesztjei tovább folynak, azonban nincs jelen az a hidegháborús hangulat, amely a tömegkísérletekhez vezetett.
2001-ben a New York Times olyan biológiai fegyverkísérletekről szerzett tudomást, amely még a Clinton-adminisztráció alatt kezdődött el. Ugyan 1972-től érvényben van a Biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény, amely tiltja az ilyen jellegű fegyverek fejlesztését, azonban a kísérletek tényét azzal igazolták, hogy megfelelő védelmet kell nyújtani az efféle fenyegetések ellen.
A terror elleni háború újabb indokot szolgáltatott a fegyverek és az ellenük való védelmi képességek növelésére.
A 2001-es antraxos támadások után a bioterrorizmus elleni kutatások 1,5 milliárd dolláros támogatást kaptak, majd 2004-ben az összeget felemelték 5,6 milliárdra.
Ezek a projektek arra szolgáltak, hogy kidolgozzanak egy védelmi mechanizmust az ilyen jellegű támadásokra – írta Cole.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
