A tavaszi fáradtság után jöhet a nyári szomorúság
2016.04.09. 21:21
A tavaszi átállással nemcsak a szívinfarktus kockázata nő, de a szorongásé is. Az időjárás-változás okozta tartós rossz közérzetnek neve is van, a jelenséget a nyolcvanas évek közepe óta kutatják. Először azt hitték, csak téli depresszió létezik, és közvetve a fény, valamint a mozgás hiánya, közvetlenül pedig az agy szerotonin-szintje okolható érte. Pár évvel később rájöttek, hogy bár a téli depresszió jóval gyakoribb, az arra hajlamosaknál nyáron is menetrend szerint beüt a szomorúság.
A jelenség legelismertebb kutatója szerint a probléma forrása az agyunkban van, bár hogy pontosan hol, abban ő sem biztos; a szezonális depresszióra hajlamosak ugyanis képtelenek átállni, ez minden bajuk forrása. Akiket a téli hideg és sötét sújt, azok inkább letargiára hajlamosak. Akiket a nyári meleg és fény, inkább a mániákus tüneteket produkálnak: álmatlansággal, ingerlékenységgel küzdenek. A tünetek a legtöbbeknél már tavasszal beütnek, így nem is csoda, hogy ilyenkor a legmagasabb az egy napra jutó öngyilkosok száma – a késő tavaszi, kora nyári hónapokban akár a másfélszerese lehet a télieknek. A rossz hangulat aztán hónapokig a nyakán marad az erre hajlamosnak.
A téli depresszióval küzdők általában nagy zabálásokkal, nagy alvásokkal és hosszú bezárkózásokkal vészelik át ezt az időszakot, a nyártól borzongók épp ellenkezőleg, étvágytalansággal és álmatlansággal birkóznak, nehezen tudnak nyugton maradni és aktivitásuk könnyen agresszivitásba fordulhat át, amely szélsőséges esetekben önmaguk ellen irányul. Ezzel is magyarázzák a tavaszi, nyári öngyilkossági hullámokat: az öngyilkos tervük végrehajtásához az energiát épp a negatív hangulatváltozásukból merítik.
(Quartz)