A fiatal (európai) lányok számára ma már természetes, hogy részt vehetnek a választásokon, tanulhatnak, vagy bármilyen munkakörben kipróbálhatják magukat. Talán ennek is köszönhető, hogy számomra nem különlegesebb ez a nap az év többi napjához képest. Nem érzem azt, hogy személy szerint én megérdemlem a virágot vagy a csokit, csak mert nő vagyok. Természetesen az embernek jól esik, ha kedveskednek vele, de ez az év bármelyik napján így van.

Az odafigyelést sem azért igénylem, mert nő, hanem mert ember vagyok. A mai nap mégsem erről szól. De akkor mi a lényege?

A női mozgalmak eredeti célja többször változott az idők folyamán. Jelenleg Európában a két nem közötti bérkülönbségek megszüntetésért és a nők politikában betöltött hangsúlyosabb szerepléséért küzdenek.

Annak ellenére, hogy nem érzem szükségességét külön hangsúlyozni a női mivoltomat, örülök a nőnapnak. Fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk arról, hogy honnan indult a női társadalom és hogy mennyi mindent elértünk. Ami számunkra ma már természetes, régen nem volt az, és a világ számos részén ma sem magától értetődőek ezek a célok. Amíg az arab államokban a nők alapvető jogainak kivívásáért és biztonságuk megteremtéséért küzdenek, addig Afrikában a családon belüli és a nők elleni erőszak megelőzéséért harcolnak. Latin-Amerikában a nők jogait biztosító intézményes háttér létrehozásán fáradoznak; a lista hosszú és még van mit tenni.

Addig is, hölgyeim, a világot jobbá formáló tettek között néha dőljünk hátra és lelkiismeret furdalás nélkül fogyasszuk el a mai napon bezsebelt csokikat.