Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter körüli pályára próbál állni az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Juno űrszondája hétfőről keddre virradó éjszaka, hogy elkezdje 20 hónapos küldetését.

Kemény éjszakára készülnek a NASA pasadenai bolygókutató laboratóriumában (JPL), miközben az űrszonda a hangsebesség kétszázszorosával közeledik a gigászi gázbolygó felé (kb. 240 ezer km/h). A Floridából csaknem öt éve elindított Junót pontosan kell pozicionálni, fő hajtóművét a megfelelő időben kell bekapcsolni és 35 percen át üzemben tartani, hogy eléggé lefékezzék az űrszondát és a Jupiter gravitációs ereje magához tudja vonzani.

Ha csak egy kicsit is eltér valami, a Juno menthetetlenül elszáll az óriásbolygó mellett, és nem teljesíti egymilliárd dolláros (284 milliárd forintos) misszióját, hogy felmérje a Jupiter mágneses mezejét.

De a kockázatok akkor sem érnek véget, ha a Juno sikeresen rááll elliptikus, tojásforma pályájára. Amikor a bolygóhoz legközelebb halad el, nagyjából 4800 kilométerre lesz a Jupiter felhői fölött, bőven az erőteljes sugárzás övezetében. Az űrszonda érzékeny tudományos műszereit ezért egy 180 kilogrammos titánkamra védi, mert a gázbolygó körül megtenni kívánt 37 kör alatt annyi sugárzás éri, mint amennyi 100 millió fogorvosi röntgennek felelne meg – magyarázta Bill McAlpine, a misszió sugárzási szakértője.

A Lockheed Martin építette űrszondának 20 hónapig kell kitartania, ezután belehull a Jupiter légkörébe, amely összeroppantja és elégeti. A Galileóhoz hasonlóan a Juno megsemmisítését is úgy tervezték, hogy megakadályozzák a földi mikrobák átvitelét a Jupiter Európé nevű holdjára, melyen a jövőben a Földön kívüli életet fogják kutatni.

A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született az óriás. A Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját, így juthatott a Földnek is az a szerencsés hely, amely az élet keletkezését lehetővé tette. A gigászi bolygó tömege másfél-kétszer akkora, mint a Naprendszer többi bolygója együttvéve, ezért úgy vélik, már a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.

(MTI, BuzzFeed News, India Today)