– olvasható egy tanulmányban, amely szerint a '80-as évekhez képest megsokszorozódott az egyedülállók aránya. A tanulmány készítői arra is rájöttek, hogy szoros összefüggés van az életkörülmények, az egészségügyi háttér és az egyedüllét között.

A médiában kevés szó esik az egyedüllét hatásairól, pedig nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is befolyásol minket.

A magányos emberek nagyobb valószínűséggel  szenvednek alvászavarban, hajlamosabbak az önromboló szenvedélybetegségekre, növekedik bennük a stressz, csökken az immunrendszerük védekezőképessége és hajlamosabbak a kardiovaszkuláris betegségekre. A ’80-as években az emberek 20 százaléka tartotta magát magányosnak, napjainkra pedig a társadalom tagjainak 40 százaléka gondolja azt, hogy magányos, azaz egyedül, társ és közeli barátok nélkül éli mindennapjait.

A kutatók szerint az európai és amerikai társadalmak egy átmeneti időszakot élnek, ami azt jelenti, hogy az egyéni preferenciák átrendeződnek, az emberek a magányos élet felé fordulnak a társas lét irányából.

Kétfajta magányos embert különböztetnek meg. Az egyik tudatosan válik azzá. Õ a legmagasabb minőségű kapcsolatokat keresi, aminek igen nehéz megfelelni és nem talál olyan társat, aki passzolna az elvárásaihoz. A másik fajta magányos ember a minőség helyett a mennyiségre törekszik. Õk rengeteg barátot gyűjtenek maguk köré, akikkel a hiányzó szociális kapcsolataikat igyekeznek pótolni.

A internet világának köszönhetően az emberek a magány érzetét a különböző közösségi oldalakon igyekeznek csökkenteni. A pszichológiai felmérések alapján a fiatalok minél kényszeresebben függnek a közösségi kapcsolati háló kiépítésétől, annál erőteljesebben érzik magányosnak és boldogtalannak magukat. Az ismeretlen ismerősök visszaigazolása pedig csak megerősíti az elképzelt szociális közeget a valós helyett.

Sokan maguk választják az egyedüli életet, ami összefügg a bizalommal. Az emberek egymásba vetett hite megrendült, és rengetegen vannak olyanok, akik úgy érzik egyetlenegy emberben sem bíznak meg igazán.

Magyarországon a 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok között az egyik legfeltűnőbb, hogy az emberek a házasságkötés helyett nem az együttélést, hanem az egyedüllétet választják. Itthon is hódít a kapcsolatnélküliség, az egyszemélyes háztartások egyre inkább terjednek.

– mondta Jacqueline Olds a Harvard egyetem professzora a The Lonely Society című tanulmányban.

Chuck McCarthy emberekkel sétál Los Angelesben, és mindezt pénztért teszi. Egy mérföldnyi séta az otthona környékén lévő parkokban és utcákon 7 dollárba kerül. A férfi korábban színészként dolgozott és azon gondolkodott, hogyan tudna plusz keresetre szert tenni. Az ötlet elsőnek őrültségnek tűnt, de végül valóság lett belőle. Jelenleg minden nap sétál a kliensekkel, és vannak visszatérő vendégei is.

„Motivációra van szükséged a sétához? Nem szeretsz egyedül sétálni éjszaka? Vagy csak nem szeretsz egyedül sétálni?  Nem szeretnéd, hogy az emberek azt lássák, hogy egyedül sétálsz és azt gondolják nincs egyetlenegy barátod sem? Nem szeretsz zenét hallgatni, de csendben sem szeretsz sétálni…?" – olvasható a Chuck McCarthy által készített szórólapokon.

McCarthy több száz e-mailt kap magányos, kíváncsi és kalandos emberektől, akik csak egy kis társaságra vágynak.

– mondta McCarthy, aki már öt másik embert is felvett maga mellé, akik szerte Los Angeles utcáin sétálnak a kliensekkel.

Egy izraeli nő is már hasonló bizniszbe kezdett, de már Nagy-Britanniában is ugyanilyen üzletbe akarnak belevágni, sőt valaki már megkérte New Yorkban McCarthyt, hogy sétáljon minden nap a 8 éves kisfiával a buszmegállóba, úgyhogy lehet, hogy Amerikán belül is terjeszkedni fognak.

Az már megszoktuk, hogy azért fizetünk, hogy valaki sétáljon a kutyánkkal, törődjön az idős szüleinkkel, levezényeljen egy születésnapi partit, vagy vőfélyként tevékenykedjen az esküvőnkön annak ellenére, hogy egyáltalán nem is ismerjük és egy fontos családi pillanatot osztunk meg vele, sőt mondhatni rábízzuk az eseményt.

Az még mondhatni új jelenség, hogy bérelhetsz magadnak barátot, fizethetsz azért, hogy eltölts egy kis időt egy kisgyerekkel, vagy bérelhetsz egy idegent, aki elmegy veled vacsorázni. Azért valljuk be, a gyerekbérlés eléggé furán hangzik.

Kínában már 1000 jüan és 10 ezer jüan (45-450 ezer forint) között bérelhetnek a hölgyek barátot maguknak. Ha valami pluszra is vágynak, például kézfogásra, ölelésre, esetleg moziba szeretnének menni, azért már többet kell fizetni. A meglepő az, hogy a barátbérlést nem az összetört vagy magányos nők számára találták ki. A célcsoport a 20-as éveik végén járó városi nők, akikre egyre jobban nehezedik a házasság terhe, és valahogy meg szeretnék nyugtatni a vidéken élő szüleiket. A Taobao adatai szerint 2012 és 2013 között 884 százalékkal emelkedett a világhálón a „bérelhető barát" kifejezésre történő keresések száma.

A probléma az, hogy nemcsak az idősek, hanem egyre több fiatal is egyedül érzi magát. A 18-43 éves korosztály tagjai nagyobb valószínűséggel szenvednek a magánytól, mint az 55 év felettiek. Ahhoz pedig, hogy a magányosság okozta megbetegedéseket elkerüljük, már fiatal korban le kell számolni az egyedülléttel.

A piac csak a szociális kapcsolatainkra reagál, a ma még furcsának tűnő ötletekkel. Egy bő évtized múlva pedig valószínűleg már megszokottak lesznek az ilyen vállalkozások.