Számtalanszor láttunk már nevető kisgyermeket, azonban a kutatók szerint nem egészen ugyanolyan jelenségről van szó, mint amikor egy felnőttet látunk nevetni. Ugyanis míg a felnőttek esetében beszélhetünk humorérzékről, addig a babáknál egyfajta tanult utánzásról van szó.

A gyermek korai fejlődési szakaszában azzal a veleszületett, evolúciós képességgel rendelkezik, hogy minden nálánál idősebb arcról azt feltételezi, hogy tudást hordoz. Így a környezetében megjelenő mimika és arckifejezések alapján rengeteg információt képes leszűrni, hogy milyen szituációban a "tudást" hordozó arcok miként reagálnak.

Ebből kifolyólag ha a szülők nevetve reagálnak egy-egy helyzetre a baba közvetlen környezetében, amelyet a gyermek is észlel, képes ezt feldolgozni és szinte megtanulni, hogy erre a szituációra a hozzá közel álló, idősebb személyek nevetéssel reagáltak. 

A kutatások szerint már egy fél éves gyermek is képes erre, azonban leggyakrabban tizenkét-tizennyolc hónapos korban alakul ki ez a képesség leginkább. Érdemes azt megjegyezni, hogy ezt a tanult-humor érzéket a szélsőségesen vicces helyzetekben tudja egyértelműen kódolni a baba elméje, így az alapvetőbb, kevésbé impulzív ingerekre nehezebben reagál.

Igen. A kutatások azt feltételezik, hogy a gyermekek leginkább nem-verbális úton, gesztikulációkkal és különböző játékok alapján képesek olyan vicces szituációkat előidézni, amelyek a kortársaik számára igencsak szórakoztató. Ez alól nem kivétel az sem, amikor a felnőttek számára artikulálatlan dialógusokat bonyolítanak le egymás között. A kutatók szerint ez is bőven besorolhatóak a viccmesélés kategóriájába.

(The Telegraph)