HZs: Milyen érzés a Zsidó Olimpia arcának lenni?

Sterck Laura: A 2017-es Világjátékokon szerzett aranyérem után kerestek meg. Hatalmas megtiszteltetés, de teljesen meglepetésként ért. Megtisztelve érzem magam, és nagyon örülök a felkérésnek, remélem hozzájárulhatok, hogy a lehető legjobb benyomás alakuljon ki a Maccabi Játékokról. Ha Magyarországon az emberek meghallják a zsidó szót, általában egy sztereotip kép jut az eszükbe. Nem jellemző, hogy hétköznapi természetességgel kezelnék a témát, nem úgy gondolnak a zsidókra, hogy itt élnek köztük és ugyanolyan emberek, mint ők. Sokszor nem is tudni, hogy ki zsidó, ki nem, persze ennek nem is kell számítania. Remélem az én arcom is hozzájárul ahhoz, hogy a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiák megváltozzanak.

Ezért a Maccabi Játékok nemcsak egy sportesemény, hanem kulturálisan is nagy jelentősége van. Sok különleges, a zsidó kultúrába betekintést engedő program lesz.

HZs: Milyen érzés, hogy most itthon versenyzel? Van benned teljesítménykényszer?

Sterck Laura: Igen, egy magyar bajnokság elég nagy stressz. Ugyanakkor hatalmas lökést is ad, motivál, ha itthon versenyzek. Hazai közönség előtt sportolni érzelmileg más, és persze jó érzés, hogy a barátaim el tudnak jönni megnézni.

HZs: Van különleges felkészülési módszered?

Sterck Laura: A versenyszezon nekünk szeptembertől júniusig tart. Már folyamatban van a 2020-as olimpiára a kvalifikáció. Most meg fogunk próbálni az edzőmmel formát időzíteni, mert egybeesik a Maccabi Játékok az erőnléti felkészülés időszakával. Nagy kihívás lesz, de igyekszünk a legjobbat kihozni a helyzetből. Van külön speciális erőnléti edzés versenyszezon alatt is, és persze mindig vannak olyan edzések, amelyeken a formagyakorlatokat gyakoroljuk hosszú órákon át, ezekből sosem elég. Erőnlét-fejlesztéses edzésekből egyedül az úszást kértem, hogy hagyjuk ki, az nagyon nem az én sportom (nevet).

HZs: Van kedvenc formagyakorlatod?

Sterck Laura: Igazából éppen a kedvencemet nem csinálom már versenyeken, mert változtak a szabályok. De az összeset szeretem, ezt a sportot és talán egyiket sem lehet szeretet nélkül csinálni. Ez kell ahhoz, hogy akkor is akarjam, amikor nehéz.

HZs: Miért pont karate?

Sterck Laura: 2005-ben kezdtem ezt sportot. Földhöz vágtam a teniszütőmet, ami ketté is tört, ezért félévnyi „karrier” után anyukám inkább berakott karatézni, hogy az elevenségemet inkább ott éljem ki. Gondolta, hogy jót fog tenni nekem egy harcosabb sport (nevet).

HZs: Mi történik, ha nem nyersz?

Sterck Laura: Egy vereségből tanulok. Van egy célunk az edzőmmel, a versenyek pedig állomások.

A formagyakorlatok megítélése ráadásul nagyon szubjektív. Szakmailag nehezen indokolható bírói döntések is születtek már, ha mindegyik összetört volna, akkor most nem lennék itt. Menni kell tovább.

HZs: Volt már mélypontod?

Sterck Laura: Persze, többször is. Egy-egy nehezebb terhelés után is előfordul, de verseny után is. Össze lehet dőlni mentálisan.

HZs: És hogyan szeded össze magad?  

Sterck Laura: Valamiben találnom kell motivációt. Van, hogy a barátaim adnak, de a szüleim támogatása is rengeteget jelent és persze a kutyáim is sokat adnak érzelmileg. A német juhász rendszeresen odajön hozzám, ha épp szomorú vagyok és jól arcon nyal, az magamhoz térít. De néha egy jó könyv vagy film is helyre tud billenteni. Hosszú Katinka könyvei például pont ilyenek. Egy sportoló máshogy szól egy másik sportolóhoz.

HZs: A férfiak nem félnek egy női karate-világbajnoktól?

Sterck Laura: Persze mindenkinek az az első poénja, hogy „Karatézol? Hú akkor veled megyek az utcára, mert te megvédsz!” és hasonlók. Nem valami eredeti poén, elég unalmas is, de hát ez ezzel jár. Azt veszem észre egyébként, ha bemegyek a kisebbek edzésére, hogy ma már több lány van, mint fiú. Valószínűleg a szülők azért is rakják be a lányokat, hogy önvédelmet tanuljanak. A karate nem arról szól, hogy szétverjük egymást, tehát a szülőknek nem kell félni ettől, viszont ez a sport sok pozitívumra megtanít.

HZs: A karate mellett tanulsz egyetemen is. Miért tartod ezt fontosnak?

Sterck Laura: A tanulás a legfontosabb zsidó értékek egyike. Ráadásul bármi közbejöhet egy sportoló életében is. Mindegy, hogy milyen szépen haladok, ha mondjuk lesérülök. Ezért fontos több lábon állni. Biztonságot ad. Karatézni sokáig lehet, de a tanulmányaim segítenek abban is, hogy foglalkozhassak sportdiplomáciával. Majd egyszer. (nevet)

HZs: Mennyire hat a karatefilozófia az életed más területére?

Sterck Laura: Nagyon sokat javított rajtam a sport, de azért az állandó békeállapottól elég messze vagyok. Amiben a legtöbbet kell még fejlődnöm, az a türelem. Amikor csiszolni kell egy mozdulatot és sokadjára sem sikerül, nagyon érzem a hiányát. Pedig csinálni kell, kitartóan, különben nincs eredmény. Ehhez is sok türelem kell és persze jól jön az életem más területein is. Az aranyérem mellett ez például egy magasabb cél. De ez a lényege az összes sportnak. Legyen szó él- vagy hobbisportolókról, akkor nyerünk a legtöbbet, ha a sport tanít is valamire, és az életünket is jobbá teszi.