Az ellenzéki tüntetők a Hősök terén kezdtek gyülekezni a délután folyamán, majd innen indultak meg a Kossuth tér felé. A Kossuth téren aztán 15 felszólaló várta az embereket. Mondani sem kell, hogy ennyi felszólaló hülyeségét nehéz volt végighallgatni, úgyhogy megpróbálunk csak a "legizgalmasabbakra" koncentrálni.

A felszólalók közt például ott volt Ábrahám Júlia, Márki-Zay mozgalmának tagja, aki fel is használta az alkalmat arra, hogy reklámozza picit a milliomodik ellenzéki tömörülést.

A fő performansz azonban a pártok blokkja volt, amelyet a DK-s Molnár Csaba felszólalása indított. Beszédében rendre a népről, népharagról hadovált, szerinte "a végső ítélet a népé, és a nép döntött". Láthatóan szereptévesztésben volt, hiszen pont arra hivatkozik, ami elkergette Gyurcsányékat. Ezt egyébként érezte egynéhány tüntető is, akik nemes egyszerűséggel csak röhögtek Molnár Csaba kínos pillanatán.

Õt követte Szél Bernadett, amerikai színészképzésben részesült független képviselő, aki annyit mondott, hogy "a világ nem lehet a populistáké". Bukott elnökként több mondandóra nem vállalkozott, Hadházy Ákos vette át a szót, aki szerint "győzni fogunk."

Hadházy után a baloldallal sohasem összeálló Jobbik következett, Jakab Péter szokásos kocsmai stílusán felül igazából semmit nem tudott mondani, akárcsak az LMP-s Csárdy Antal és a liberális Bősz Anett sem.

A felszólalók közt volt Tóth Bertalan színtelen-szagtalan MSZP-elnök, aki ismét az összefogásosdi játékban utazna az EP-választások és önkormányzati választások alkalmával. A felszólalásokat Karácsony Gergely beszéde zárta, itt újfent bebizonyosodott, hogy tökéletesen karizmátlan figura, gyakorlatilag tücsökciripelés fogadta a közönség részéről a mondandóját.

Ennyi.

Hozzá kell tenni, hogy önmagában többnyire "rendszerváltásról" volt szó, rendre előjött azonban a sztrájk gondolata. Azt ugyan egyik felszólaló sem ecsetelte, milyen sikert kellene várni a január 19-re, azaz szombati napra szervezett sztrájktól, de nem próbáljuk már megérteni a haladó ellenzéket.

Karácsony Gergely beszéde után felhívtak mindenkit a színpadra egy csoportképhez, majd fél hatkor véget ért a rendezvény. Az embereket hazaküldték.