A honi politikában a szürkeségéről és jellemtelenségről elhíresült Tóth Bertalan ugyanis bejelentette, hogy megválik az MSZP társelnöki tisztétől. De nem úgy ám, ahogy az az úri politikai szalonokban lenni szokott, hogy vállalva a felelősséget a példátlanul nagy választási kudarc ráeső részérért és ennek következményeként elegánsan veszi a kalapját és távozik. Egy fenét.

A szürkeség bajnoka ezúttal is úgy megy, mintha jönne. Az MSZP választmányi ülésén ugyanis nem a lemondását jelentette be, hanem elmondta, legközelebb már nem indul a társelnöki pozícióért.

Milyen baba, nem? Így aztán hivatalosan senkinek sincs módja még arra sem, hogy Tóth Bertalan harmatgyenge politikai teljesítménye miatt csóválja a fejét. Mikor csóválni kezdené, Berci már ott sincs. A jellemtelenség szegfűs bajnoka ugyanis szerényen bejelentette: „Úgy döntöttem, hogy a tisztújításon nem kívánok indulni a társelnöki tisztségért, így azt követően az országgyűlési csoport vezetőjeként, a csapat tagjaként fogom segíteni a közös munkát.”
Nincs tehát mód az elmarasztalására, ne adj' isten felelősségre vonásra, csak arra, hogy a tagság felállva tapsoljon, hogy további négy évre kinevezi magát a leendő MSZP parlamenti frakciójának vezetőjévé, havi 3,6 millió forintos fizetésért. Újhelyi a Klubrádió tudósítása szerint természetesen felelősnek és erkölcsösnek nevezte a bejelentést, amiért „minden megbecsülés jár”. Magyarán megbecsülés jár azért, amiért fehér a fekete, erkölcsös az erkölcstelen. Ahogy az már a baloldalon lenni szokott. Közel havi négy misi elég jó megbecsülés, nem?

Erre mondja az egyszerű ember: „Ügyes!”

És akkor jön a haverja, Ujhelyi István, aki annak idején Tóth Bertalan jóvoltából EP-képviselő lehetett Szanyi Tiborral szemben. Szanyi egyébként – mint emlékezhetünk rá – nem mellesleg anno a legtöbb jelölést kapta erre a tisztségre. A mutyi tehát nem új keletű Berci és Pisti között, akik az átlagon jóval fölüli életszínvonaluk további konzerválást, illetve növelését azzal akarhatják bebiztosítani, hogy – mint Ujhelyi fogalmaz –, a jövőben tandemben vezetnék a pártot. Méghozzá egy olyan új pártot, aminek ő mindjárt társelnökként – Berci barátja helyén – szívesen az élére is állna. Ehhez az EP-képviselő kitalált egy megújulási mesét is, mondván: a szegfű elhervadt, változásra van szükség.
Aztán jön az a köpönyegforgató áldemokratikus duma, hogy persze csak akkor, ha közösségük támogatja a változást.
„Ha az újjászületést támogatja a közösségünk, akkor én ezt szívesen, örömmel, nagy ambícióval és lelkesedéssel pártelnökként vállalom. Hogyha maradni akarunk azok, amik vagyunk és nem akarunk változtatni, ahhoz nem én kellek.”
Ezt a kissé zsarolásízű dumát a választmány tagjai nagyon beszophatták, mert vastapssal fogadták a felvetést. Szokták mondani, könnyen kap vastapsot az, aki jól választja meg közönségét.

Mert az jól hangzik persze, hogy az Esély munkanevű, szociáldemokrata közösség fő feladata az lenne, hogy „üsse” a rendszert. A legfőbb célkitűzések között pedig olyan „vadonatúj” elemeket jelölt meg Ujhelyi, mint az önálló egészségügyi minisztérium, a rákellenes stratégia, meg a négynapos munkahét. Ugye, milyen okos ez a Pisti?

Sokmilliós havi jövedelemért meghirdeti azt a mantrát, amibe legutoljára éppen három hete bukott meg az MSZP. Viszont az új párt még egyszer se. Lehet tehát tovább kísérletezni.

De azt, ami valóban fontos a magyaroknak, azt még véletlenül sem tűzi a zászlajára. Hogy legyen esély a migráció visszatartására továbbra is, hogy az LMBTQ-lobbi még véletlenül se érzékenyítse a gyerekeinket, hogy Brüsszel ne támadja– ráadásul Ujhelyi közreműködésével is –, hanem támogassa a jogállamiság követelményeinek teljes mértékben eleget tevő, a demokrácia szabályainak minden téren megfelelő Magyarországot.

A magunk részéről sok sikert kívánunk Tóth Bertalan és Ujhelyi István „megújuló” szociáldemokrata politikájának. Jobbat rendelni sem tudnánk tőlük.

A magyarok többsége ugyanis a névtábla átfestését nem változásként, hanem változatlanságként realizálja. S ezért örül is neki. Ciceró szavait úgy éli meg, hogy nem a változatosság gyönyörködteti a magyarokat, hanem a baloldal változatlansága.

Ha a baloldali szavazóknak ennyi is elég, akkor nagyon sajnálom őket.