A baloldali pártok kommunikációjából úgy tűnik, hogy a 2022-es választásokon együtt, összefogva kívánják leváltani a Fidesz-KDNP-t. (Arról még nem egyeztek meg, hogy egy vagy több országos listát indítsanak, az egyéni választókerületekben azonban minden bizonnyal egyetlenegy jelöltet fognak ráereszteni a kormánypártok, valamint a szivárványkoalícióból kimaradó ellenzéki szervezetek – pl. Mi Hazánk, Kutyapárt és Munkáspárt – politikusaira.)

Természetesen nem lehet kizárni, hogy valamilyen csoda (a nemzet szempontjából nézve inkább balszerencse) folytán kijön a matek, és a Jobbik-DK-MSZP-LMP-Momentum-Párbeszéd konglomerátum kormányt alakít 2022-ben. Önmagában véve egy kormányváltás nem a világ vége, a képviseleti demokráciákban elő szokott fordulni az ilyesmi, azonban nem mindegy, hogy kit kire, jelen esetben kikre cserélünk. (Azt most hagyjuk is, hogy a Fidesz-KDNP az elmúlt tíz év során bőven rászolgált a magyar emberek bizalmára. Az Orbán-kormánynak kétségkívül voltak, vannak és lesznek is hibái, no de mutasson nekem bárki egy olyan kormányt, amely tökéletes.)

Szóval a hangsúly a Fidesz-KDNP alternatíváján, Orbán Viktor alternatíváján van. Lerágott csont, de akkor sem lehet elégszer aláhúzni, hogy a DK-tól a Jobbikig, Gyurcsány Ferenctől Jakab Péterig terjedő szivárványkoalíció olyannyira széttagolt, hogy azon kívül, hogy Orbánt le kell váltani, az égegyadta világon semmiben sem értenek egyet.

Való igaz, hogy ezeket a mély világnézeti és egyéb érdekellentéteket a közös cél érdekében ideig-óráig le lehet fojtani, háttérbe lehet szorítani. Való igaz, hogy egyetlenegy központi üzentre („Orbán takarodj!”) fel lehet építeni egy kampányt. Nem kell messzire menni, pontosan ezt láthattuk a 2019-es önkormányzati választásokkor is. Igen ám, csakhogy a szavazás megnyerésével nem ér véget a politikai munka, sőt igazából csak akkor kezdődik. Egy ország, egy város, de még egy falu vezetése is megköveteli, hogy a miniszterelnök és a kormány – települések esetében a polgármester és a képviselő-testület – együtt tudjon dolgozni, legyen egy átgondolt koncepciójuk arról, hogy hova szeretnének eljutni a ciklus végére.

Akcióban a szivárványkoalícó | Fotó: MTI

Szokták mondani, hogy helyi szinten nem úgy működik a politika, mint országos szinten. Egy önkormányzati képviselő esetében kevésbé számít a párthovatartozás. Ha ez valóban így van, márpedig így van, akkor a gödi és a jászberényi eset még inkább előrevetíti, hogy mire számíthatunk, ha a DK-tól a Jobbikig terjedő szivárványkoalíció hatalomra jut 2022-ben.

Aki nem tudná, mindkét kisvárosban a baloldali összefogás nyerte meg az önkormányzati választást tavaly októberben, a polgármestert és a képviselők többségét is ők adták. A nagy együttműködés azonban kevesebb mint egy évig tartott, mindkét településen ellentét alakult ki a polgármester és a képviselőtestület baloldali része között. Jelenleg ott tartunk, hogy mind Göd momentumos, mind Jászberény jobbikos városvezetője feloszlatná a helyi közgyűlést, a döntéshozatal teljes mértékben ellehetetlenült.

Nem nehéz kitalálni, hogy ha egy Göd, illetve Jászberény nagyságú városok esetén is mindössze néhány hónap után egymásnak estek az antiorbánista koalíció pártjai, milyen jövő várna Magyarországra, ha a 2022-es választást valahogyan behúzná a Jobbik-DK-MSZP-LMP-Momentum-Párbeszéd konglomerátum .

Talán abban még a Fidesszel szemben kritikus honfitársaink is egyetértenek, hogy egy kormányválság úgy hiányozna Magyarországnak, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Ugyanis a káosznál nincs rosszabb.