Szóval, Harry Kane-ék egyik küszöbönálló Wembley-beli fellépésén kifeszítenénk egy „Fuck LGBTQ” molinót, lehetőleg a szotyola vagy fish & chips árusnak álcázott FARE ügynökök közvetlen közelében. Meg sem moccannánk, így biztosan éles képek készülhetnének a feljelentéshez. A lelátó túloldalán pedig – miközben a Wembley népe a God Save the Queent énekli – rázendítenénk az Amúri partizánok dalára – kelta nyelven. A hangulatot fokozandó esetleg valamelyikünk beugorhatna a játéktérre egy ősi, szovjet zászlót lobogtatva a csapatok előtt. Tuti elmeszelné őket az UEFA egy-két meccsre. Vagy mégsem?

Bár lehet, hogy széllel szemben nem érdemes, de azért egy próbát megérne. Mondjuk, mi is megváltozhatnánk vezényszóra. Például fekete póló helyett szmokingban, esetleg sötét öltönyben, szivárványos nyakkendőben járnánk a meccsekre, és legfeljebb hatvanöt decibelnyi hangerővel, szolid taps kíséretében, térden állva biztatnánk a pályán lévőket. Az UEFA-val kötött együttműködési szerződés értelmében még azt is vállalnánk, hogy elvégzünk egy három hónapos tánc- és illemtan tanfolyamot. Természetesen a sporit sem szidnánk, egy-egy megkérdőjelezhető ítélete nyomán becsúszó goromba megjegyzések nyomán azonban rögtön elnézést kérnénk tőle és virágot küldenénk a kedves édesanyjának.

A világ napsütötte felén – állítólag – már csak egy hajszálnyira vannak a kívánatos lelátói etikett elsajátításától. Az UEFA szerint a nem is olyan távoli jövőben kéz a kézben mennek a nagy derbikre a Liverpool és a Manchester United, a Roma és a Lazio, vagy éppen a Real Madrid és a Barcelona drukkerei.

Tesókám, álommeccsek várnak ránk.