Talán 2013-as nagy árvíz óta ez a legnagyobb tömegeket megmozgató humanitárius válság, ahol pártállástól, vallási hovatartozástól függetlenül segít, aki csak tud. A Budapest Pride-nak viszont megint sikerült bemutatni, hogy az interszekcionalizmus jegyében elsőbbséget élveznek egyes emberek, abban a helyzetben, amikor mindenki veszélyben van.

Békeidőben mást sem hallunk, mint hogy ne legyen semmiféle megkülönböztetés, majd jön egy ilyen krízis helyzet – és a Pride megkülönböztet.

A különböző LMBTQ-szervezetek sosem rejtették véka alá, hogy szerintük a heteroszexuálistól eltérő identitású embereket mindig, mindenütt extra bánásmód illeti meg. Hiszen a szép új világukban egyfajta új kasztrendszer alapján az emberek nem egyenlőek, hanem áldozati minőségük alapján rangsorolandók.

Ha őszinte akarok lenni, istenigazából nem is kéne, hogy meglepjen, hogy így reagált a Pride, hiszen ők tényleg elhiszik, hogy felkent papjai az „új morálnak”, melyet ha kritizálsz, akkor csak azért teszed, mert ideológiailag nem vagy elég képzett.

– válaszolta a szervezet egy, a már említett bejegyzés alatti felháborodott kommentre.

Köszönjük..., érezzük a morális fölényt. De azért egy-két észrevétel engedtessék meg.

Az emberek legnagyobb részét cseppet sem érdekli, hogy az, akinek éppen meleg ruhát, ételt vagy szállást ad, kivel szeret ágyba bújni, mint ahogy békeidőben sem foglalkoztatja ez a kérdés. A karitatív szervezeteket és a hatóságokat pedig ilyen átlagemberek alkotják, akik azért mennek, hogy segítsenek, nem pedig azért, hogy figyeljék, hogy ki transzi vagy meleg.

Az pedig, hogy az LMBTQ-emberek „helyes” megsegítése valami NGO által nyújtott „megfelelő képzésen” sajátítható el, egyenesen nonszensz és önellentmondás még a saját narratívájukkal szemben is – miszerint ők is ugyanolyan emberek ugyanolyan igényekkel.

Röviden: