Gyurcsány ugyanis többször bebizonyította már, hogy neki az emberek csupán hatalomszerzési eszközt jelentenek. Kampányban gügyög nekik, kedveskedik, közös főzést ajánl, aztán ha bejön a siker, akkor kiderül, hogy mennyire átverte őket a szép szavakkal. Mini Feri lélekben tökéletes hasonmása.

A Kapitány évértékelőjét is azzal kezdte, amit a kampány alatt már eddig sem győzött hangsúlyozni, hogy ő mekkora keresztény, jobboldali, konzervatív, aki korábban szintén a Fideszre szavazott.

Ez valójában a leginkább kiköpésre érett cumi, amit megpróbál bedugni főleg a jobboldali érzelmű emberek szájába. Ez a legaljasabb módszer arra, hogy az esetleg bizonytalan jobboldali szavazókat megnyerje a baloldalnak. Mert ha oda szavaznak, akkor – ezt is mantrázza megállás nélkül – ott akkora lesz ám tisztesség, az erkölcs meg kereszténység, mint ide Lacháza.

Azt persze nem tudni, hogy van-e egyáltalán valaki, aki ennek a sötét agitációnak bedől, mindenesetre a számok azt mutatják, hogy egyre kevesebben. Ő pedig ennek ellenére nyomja a süket dumát, mert ugye ő az előválasztás után azt ígérte, hogy szavazókat fog átvinni a jobboldalról a baloldalra, s ezzel legyőzik a Fideszt. Ebből azonban eddig semmi nem lett, s gyanítom, ezután sem lesz.

Nekem például feláll a szőr a hátamon, ha azt hallom tőle, hogy ő egy hétgyermekes, jobboldali, konzervatív édesapa, aki anno Orbánra szavazott. Mert abban bízott, hogy „a felhatalmazással élni fog és nem visszaélni.”

Mihez képest, tessék mondani?

El lehet azt képzelni egy keresztényről, ha csalódik valakiben ilyen-olyan okokból, igazi erkölcstelenre, az internacionalizmust a hazánál folyamatosan többre tartó politikusra cserélje korábbi kiválasztottját.

Ha Márki-Zay azt mondja, hogy remélte, hogy Orbán élni fog a felhatalmazással, akkor az azt jelent, hogy korábbi tettei alapján a miniszterelnök rászolgált a bizalomra, elérte nála, hogy rászavazzon.

Lehetséges persze, hogy később csalódott. De egy valóban keresztény, jobboldali ember azt semmi esetre sem jelentheti ki, hogy az erkölcsileg a mai napig tiszta és feddhetetlen embert morális alapon egy kezdettől fogva velejéig romlott kommunistára cseréli le, akivel majd ő a tisztességesség jegyében szeretetországot fog építeni.

Ez egyszerűen nem kerek. Egyszerűen kivitelezhetetlen. Vörösmartyval szólva: „Ábrándozás az élet megrontója, / Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.”

Csakhogy Márki- Zay még csak nem is ábrándozik. Elvtelen politikai kalandorként konzervatív embernek adja ki magát, akihez a valóságban természetesen semmi köze.

Olyannyira nincs, hogy az igazi keresztény, konzervatív kormányfőt képes egyenes gonosznak bélyegezni. Így: „Most mindannyiunk közös hazáját szeretném megszabadítani a gonosztól.”

S a képmutatás netovábbja, hogy éppen egy romlott lelkű, saját szavaival szólva a kommunistáktól a fasisztákig mindenkit külön-külön képviselni képes személy minősíti Orbánt gonosznak, s ő akar a tisztesség és az erkölcs jegyében a helyére állni.

Ráadásul a gonoszozással igyekszik azt sugallni a jobboldali választóknak, hogy rosszul ítélik meg Orbánt, mert ő nem az, akinek gondolják.

Nem sorolom föl, kiket nézett már hülyének Márki-Zay az elmúlt két hónapban, milyen magyar embereknek vágta a fejéhez a legsértőbb megjegyzéseket.

Évértékelőjében azonban túllépett a különféle csoportokon, s a teljes Fideszre szavazó jobboldalt sikerült ezzel a minősíthetetlen gonoszozásával vérig sértenie, lehülyéznie.

A bölcsesség szerint nem az a fontos, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja. Az elmúlt időszakban Márki-Zay minden magyar számára bemutatkozott. Meggyőződésem, nemhogy jobboldali szavazókat nem fog a baloldalra átcsábítani, de személye miatt inkább a józan baloldaliak fognak Orbánra szavazni, hogy azokat az eredményeket, amelyeket a kormány az elmúlt 12 évben elért, s amiből a baloldal szavazói is részesedtek, meg tudják tartani. Sok baloldalinak még az is jobban megéri, ha nem megy el szavazni, csakhogy Márki-Zayra ne kelljen leadni a voksát.

Azt ugyanis még sok baloldali gyomra sem veszi be.