Ő maga mondta a Telexnek, hogy „a Városházán sok mindent jegeltünk annak érdekében, hogy ne okozzunk problémát a koalíciós együttműködésben, de most megyünk tovább, ezért »karácsonyabb« leszek a Karácsonynál.”

Ezen nyilván azt kell érteni, hogy van sok olyan vad ötletük, „zöldítési” zöldségük a megvalósítás küszöbén, amit azért titkolnak el a budapestiektől, mert tudják, hogy nagyon utálnák, ha bevezetnék azokat. Szóval KariGeriék szép csöndben merényletek sorát készítették elő a választóikkal szemben, akikre olyan szívesen hivatkoznak, ha a kormánnyal kell csatázniuk saját érdekükben.

Lelki szemeim előtt látom Tüttő Katát, ahogy még csücsörít is hozzá, amint kiejti a főváros nevét, hogy átszellemültebbnek hasson a képernyőn, miközben a Városháza-gate kapcsán egyre-másra fölbukkan a neve bizonyos ingatlanügyletekkel kapcsolatban, amelynek vizében cápák úszkálnak. S ebben a körforgásban is csak elvesznek a Budapestiektől, nemhogy adnának nekik. Látom Gy. Németh Erzsébetet is, akit kritikus helyzetekben mindig elküldenek a kamerák elé. Például a járványban a főváros szociális otthonába, ahol nem védekeztek rendesen, ezért kiugróan magas volt a halálozások száma. Vagy olyan magyarázatok „hiteles” közreadására kérik, amire KariGeri csak annyit mondott: „Szarok rá, hogy mi van ezeken a hangfelvételeken”. Szóval egyáltalán nem lenne meglepő, ha Gy. Németh Erzsébet ráunt volna ezekre a kínos pillanatokra és elmenekülve a budapesti választóknak tett ígéretei számonkérése elől, képviselőként a parlamentbe tenné át székhelyét. Amit érdekes módon a közös listán előkelő helyre sorolva (14) kapott meg anélkül, hogy egy gazszálat keresztbe tett volna érte. Igaz, Gy. Németh az a politikus, aki sosem nyert még meg egyetlen politikai versenyfutást sem, de a végén valahogy mindig ott volt az élmezőnyben. Hogy mit tud ezért cserébe szolgáltatni, arról lehet találgatni. Én a talpnyalóversenyben érzem őt dobogóesélyesnek.

Persze, ha Karácsony lenne a főnököm, én is elmenekülnék az újabb botrányos intézkedései elől. A legújabbat maga a főpolgármester is annak érezte, mert mint beismerte, azért nem merte a választások előtt közreadni. A Telexnek a következőket mondta: „Például a pesti alsó rakpart tervezése során volt az a korábbi szakmai döntés, hogy a Lánchídtól délre eső rész teljesen autómentes lesz. Ennek bejelentésével várnom kellett eddig a hétig, felismerve azt, hogy lehet, nem a kampány a legjobb időpont rá.”

Tudta tehát, hogy rossz „szakmai” döntést hozott, tisztában volt azzal, hogy áldásos tevékenysége révén a megszaporodott budapesti dugók miatt már így is undorodnak tőle a budapestiek. Tisztában van azzal is, hogy az erőszakos zöldítésével, amivel főpolgármester lett, a valóságban már rég megbukott. Az emberek röhögnek rajta, hogy Karácsony darázsgarázsokkal és rovarhotelekkel csak rovaroknak volt képes a kedvében járni, a budapestiek pedig kapják a biciklisávokat meg a dugókat és a kormánynál kalapozó, de mindig ellene hergelő városvezetést. A Tarlós István által művelt fásítási és más környezetvédelmi intézkedések észrevétlenül simultak bele Budapest fejlesztésébe, miközben tiszta volt a város és hatékonyan szolgálták az emberek zöld iránti vágyát.

Az április 3-ai választás bebizonyította, hogy a baloldal egyáltalán nem akar az emberek kedvében járni, az életüket kényelmesebbé, jobbá tenni.

Hoznák a migránsokat, az LMBTQ-aktivistákat és kiszolgáltatnák Magyarországot Brüsszelnek. Úgy vannak összeszerelve, hogy mindig szembe menjenek a választók millióinak akaratával. Emlékeznek, hogy fogalmazott Karácsony a migránsokról? Ezt mondta: „Hadd legyek őszinte: ezzel nem tudunk választást nyerni. A menedékkérők emberi jogait biztosítani morális kötelességünk, és a programunk része, de nem fogjuk rányomtatni a választási plakátjainkra”. Tegyük hozzá: hazugsággal se tudnak nyerni.

Akkor is elhazudta a lényeget, a rakpart-lezárás esetében is elhazudta. Mert tudta, ha bemondja előre, még Budapesten se szereznek mandátumot.

Ez a balliberálisok megszerkesztett harmóniája. Jaj nekünk, ha karácsonyabb lesz a főpolgármester Karácsonynál!

Persze – Gyurcsánnyal szólva – a fogadtatást mindenki láthatta április 3-án, ami így szól: „Egy lószart, mama!”