A továbbjutás reménytelensége

Jó ötlet a Publik Ligája. Komolyan mondom.

Olyan, mint egy antik seregszemle: a harcosok felvonulnak nagy dérrel-dúrral, teljes fegyverzetben, megmutatják magukat a népnek, aztán a nép, ez a nagy hetéra, rákacsint a legdélcegebbre, aki bukfencet vet teljes fegyverzetben, hogy lám, ő győzött, hihi, a többi is harcos, csak nem olyan rátermett, mint ő.

Legalábbis látszólag ez volna a Publik Ligája.

Mert valójában összehasonlíthatatlan a teljesítményünk. Lehet, hogy az almát jobban szeretem a körténél, de objektív ítéletet nem tudok alkotni arról, miért volna jobb egyik a másiknál. És hogyan lehetne választani Bayer Zsolt vagy Apáti Bence között? Megadja Gábor vagy Gajdics Ottó? Komolyan mondom, olyan ez a versengés, mintha valaki sorra lecsapkodná az ujjaimat egy fejszével, és nekem közben vallani kellene, melyik ujjamhoz ragaszkodom a leginkább, annak tán megkegyelmez a víg csonkoló.

Én a Publik Ligája ötletgazdáját kedvelem, versenytársaimat szeretem, egyikük-másikuk már a főztömet is ette, és büszkén mondhatom, nem panaszkodtak gyomorrontásra, és egyikük sem mondta, hogy nem jönne vissza hozzánk kerti partyra. Itt kell megjegyeznem, hogy Ambrózy kivétel tárgyát képezi, de ő egyrészt nem indul, másrészt kétszer is meggondolom, legközelebb beengedem-e, a múltkor kihörpintette egy éves törkölypálinka-készletünket, és valamiért a kutyák is morognak rá.

Publicistának lenni csak a kívülálló számára felhőtlen boldogsághalmaz. Minket vagy az egekbe emel, vagy az anyánkba küld a tisztelt olvasó. Aki a dolgok természeténél fogva rendszerint nem ölt alakot, így amikor cuppanós puszit nyomnál a homlokára, vagy kutyakorbáccsal vágnál végig rajta, mert nem érti az általad felvázolt összefüggéseket, senkit nem találsz.

Az olvasódnak nincs arca, nincs neve. Semmilyen módon nem ölt alakot. Szellemalakja furcsán gomolyog az írásod körül, alatt, időként baromságokat ír, máskor pedig még nagyobb baromságokat. Ritkábban okos kiegészítéseket, de az olyan olvasót aranyárban mérik, akár még publicistává is válhat egy kis önfejlődéssel.

Szó sincs arról, hogy az ember ne tisztelné az olvasóját, de azért nem árt a két lépés távolság. Ne higgyük azt, hogy aki bennünket olvas, kiváló az ízlése, és az sem feltétlenül igaz, hogy fizetett bérkommentelők lesnek minden lépésünkre (bár amikor a 888.hu-n Mándy Iván prózájáról elmélkedtem, és valaki már a negyedik leírt szónál Orbán Viktornál vagy a zsidó világ-összeesküvésnél tartott, akkor azért elbizonytalanodtam).

Annyit szeretnék csak csendben megjegyezni, hogy köszönöm az invitálást, örömmel vagyok itt, a Publik Ligájában. De esküszöm, nincs harag, ha kipottyant innen a kedves olvasó. Annál is inkább, mert konkrétan fogalmam sincs, miről írnék a második fordulóban. Akkor tényleg össze kéne szednem magam, akkor tényleg fel kellene mutatnom valami olyan prózai remekművet, hogy Pozsonyi Ádám azonmód Cholnoky Viktor mellé helyezzen. Esetleg Bohár Dani párás szemmel velem kezdi majd soros oknyomozós műsorát. Vagy Szilvay Gergely odaemel az amerikai Dél legkülönb írói, mondjuk egy Faulkner mellé. Még az is meglehet, hogy Kacsó Dani bevallja a Magyar Hírlapban: Móricz és Krúdy óta nem érezte a pórusaiban azt az irodalmi bizsergést, amit az én bátor és színvonalas írásom tett hatásként reá.

Ha már lúd, legyen kövér, azt mondom én.

Mindenesetre – és ez komoly – szerintem a lenti kis szavazáson juttassa tovább Máthé Áront a tisztelt olvasó. Áron nemzedéke egyik legfelkészültebb újságírója, tudós és művelt kolléga, akinek mindig elolvasom az írásait, ha tehetem. Áron azon kívül nagyon rendes srác, jó ember, helyén a szíve és az esze is. Nagyra tartom őt, és jó szívvel ajánlom továbbjutónak. Ennek számomra az a hasznos következménye is lenne, hogy elmaradt cikkeimet, függőben lévő két könyvemet, azon kívül még el nem kezdett gondolatfoszlányaimat sorra elrendezgethetném. És immáron kívülről nézhetném a Publik Ligáját, minden héten egyszer, Jobbágyi Zsófi-s sállal és Polgári Szilvi-s sapkával, szotyizva a laptop előtt.

Ha pedig mégis mellettem dönt a nép, a legnagyobb hetéra, akkor állok elébe, vállalom a megbízatást.

Bár mondom, halvány fogalmam sincs a folytatásról, szóval, válasszák inkább Máthé Áront, ha jót akarnak maguknak.

Meleg, melegedik, forró?

A kedves olvasók bizonyára figyelték, hogy a nemzetközi klímahelyzet idén is fokozódott. Egyik első jele a műanyaggal feltöltött, szíveket megolvasztó fotó volt Grönlandról, ahol is a szegény szánhúzó kutyák már vízben kénytelenek húzni a szánt. Hiszen a hó, a jég olvad, és a szánhúzó ebek küzdenek a meleggel. Azután előkerült egy fotó 1984-ből, amelyen szintén a jégfelület tetején megolvadt vízben loholtak a kutyák az eszkimószánkóval, szóval legalábbis gyanús, hogy harminc éve is már állt a bál. Ezt követően néhány klímaügyi jövendölés is előkerült, 1970-től napjainkig, amelyek szerint már rég itt van a világvége.

A nemzetközi klímahelyzet tehát fokozódott, ezért Greta Thunberg – tudják, a skandináv pszichothrillerekből elővett szegény lány – egy fotót tett magáról közzé, amelyen vonatkozik. A fotón a műanyagmentes július nagyobb dicsőségére műanyaggal gazdagon borított élelmiszereket csemegézett. Hogy magának a vonatnak hány százaléka volt műanyag, az jó kérdés, szerintem legalább a fele. Ezután Greta bejelentette, hogy hajóval fog átkelni Amerikába (mivel oda vonat nem megy), nem is akármivel, hanem egy jófajta, millió euró körüli, kompozit versenyvitorlással. Alig hatvanfős stáb követi.

Mindeközben a Google techóriás által szervezett nyári táborba eddig 114 magángéppel érkeztek a szén-dioxid-kibocsátásért aggódó celebek, hajdani és mostani közvélemény-formálók. Tovább 40 gépet várnak még. Ha nem lenne hülyeség a felvetés, akkor kíváncsi lennék, hogy hány kilométernyi elektromos autóval megtett úttal tudják ledolgozni a magángépekkel elégetett üzemanyag szén-dioxid-kibocsátást. Ennél is izgalmasabb kérdés, hogy a Google-nek pontosan mi köze van a globális felmelegedéshez? Ha környezettudatosabban viselkedik, akkor többen fognak keresni (guglizni), e-mailezni vagy hirdetni? Környezettudatosabban könnyebb lehallgatni az embereket a saját otthonukban? Nem, ne legyen félreértés: a Google embereket alkalmaz arra (igen, a régi jól bevált módszerrel), hogy okoseszközei és alkalmazásai segítségével beszélgetéseket lehallgasson, rögzítsen és azokat elemezze. Vajon erről is szó lesz a nyári táborban?

Ha már celebekről van szó, a bulvár egyik szép új világba illő híre, hogy Harry herceg és becses neje bejelentették, hogy két gyereket szeretnének, mivel a védeni kell a klímát. A családellenes lobbi egyik zöldbe csomagolt érve ugyanis, hogy az új gyerekek a leginkább környezetszennyezőek. A legjobb, ha nincs is gyereked! A többit megoldják a migránsok. Két gondolat azonban nem hagyja nyugodni az embert. Az első, hogy ezt miért a haladó Nyugaton reklámozzák? Nem ott kellene inkább, ahol kicsivel több a gyerek? Mondjuk éppen a migránsokat kibocsátó országokban? A másik, hogy a dolog Nyugat-ellenessége mellett szimplán emberellenességről is szó van: hiszen, ha az új, pöttöm emberkék ennyit szennyeznek, akkor nem lenne egyszerűbb a felnőttekről vonatkozóan egy jó kis tömeges öngyilkosság?

Idehaza csak egy szem politikus – Szél Bernadett – próbált felülni a klímahisztire, még a nyár eleji hőhullámban. És hogy miért? Hát mert a nyári meleg a klímaváltozás bizonyítéka. Váratlan helyről kapott segítséget: Ungváry Krisztián, a hírhedt történész-aktivista Facebook-posztja szerint 30 év múlva együtt fogunk főni a zsírunkban (konfitálódni? abálódni?), mert a kormány nem tesz semmit klímaügyben, viszont a gonosz autógyárakat támogatja. Mindez amiatt történt, mert a kormány nem óhajtja a gazdaság aláaknázásának német módszerét igénybe venni és a szén-dioxid-kvóták ügyében nem dobott be semmiféle nullszaldós fogadkozást. Itt tegyünk egy zárójeles megjegyzést: Németország néhány évvel ezelőtt bezárta atomerőműveit (nem elég zöldek), majd ezek után importált némi áramot a francia atomerőművekből. Ebből azonban mégsem lesz spargeld, ezért nekiláttak a saját kapacitás fejlesztésének: szénerőműveket kezdtek építeni, bizonyára nem fekete-, vagy barnakőszénből, hanem zöldkőszénből. Ennek áldozatául esett egy ősfás erdőség is, de hát az bizonyára halványabban zöldellt, mint a zöldkőszén. Ezután fordultak rá a német gazdaság motorját jelentő autóiparra. Zárójel bezárva.

Sajátos szalagcímmel jelentkezett egy mértékadó és mértéktartó (valójában baloldali) portál: Megdöbbentő videón, ahogy Grönland olvad! Valamiért idén Grönland a sztár. A hírek szerint 20-25 milliárd tonna jég olvadt el Grönlandon. Ez – ahogyan kiszámolták – 0,1 mm-rel növelte az óceánok szintjét. Egytized milliméterrel. Talán ennyitől még Velence nem kell, hogy a Szent Márk teret bezárja, és a hollandok sem látnak neki gátak magasításának. No de visszatérve Grönlandra, hirtelen fordulattal – persze más híradásokból – kiderült, hogy mindezek után a sziget belsejében egy évvel ezelőttig 510 milliárddal tonnával gyarapodott a hó és a jég mennyisége. Hogy ez a vízmennyiség – amely nyilván hiányzik az óceánokból – mennyivel csökkenti a tengerszintet, arról nem esett szó. Persze, néhány „tényellenőrző” portál nyomban közölte a jelenség megfejtését: hát baromi egyszerű, ez is a globális felmelegedés miatt van! Azért esik több csapadék Grönlandon hó formájában!

Hagyjuk magára Grönlandot, és fordítsuk tekintetünket dél felé. Néhányan már halkan pedzegették, hogy miközben az Északi-sarkvidék tengereit borító jégsapka olvad, aközben az Antarktisz néhány területén viszont nő a jégsapka. A globális felmelegedés misszionáriusai persze lelkesen közölték, hogy dehogyis! Hiszen ez legfeljebb csak a jég egy részére igaz, meg az Antarktisz keleti felére. Csakhogy megint valami probléma akadt a dologgal. Az Antarktisz olvadó nyugati részén ugyanis elég vulkáni tevékenységet vettek észre, méghozzá bőven a jég alatt. Na most, a vulkán az elég forró dolog, tehát valami köze a jég olvadásához lehet. Ráadásul a vulkán az elég nagy dolog is, tehát nincs az a mennyiségű robbanómotoros autó, amit lekapcsolva ki lehetne egyensúlyozni egy tisztességes vulkánt.

Apropó, autók: tudták Önök, hogy Európában az autók a szén-dioxid-kibocsátásnak mindössze a 13%-áért felelősek? Világszerte ez még kevesebb. A teherhajók és a turistahajók szennyezése sokkal durvább mértékű. Egyetlen hotelhajós társaság 47 hajója tízszer annyi kén-dioxidot bocsát a levegőbe, mint az összes európai személyautó, 16 óriás tankhajó pedig annyit képes szennyezni, mint a világ 900 milliós autóparkja – ha a kén-dioxid-kibocsátást nézzük. Hát még ha el is süllyed egy-egy olajtanker… Azután itt vannak a nagyobbacska konténerhajók is: az egyik, az Emma Maersk nevet viselő naponta 300 tonna üzemanyagot fogyasztott, és ezer tonna szén-dioxidot tolt a légkörbe. Most átalakították, és 30 százalékkal csökkent a kibocsátása. Vagyis az ezer tonna helyett kb. 700 tonna. Ez éves átlagban 63 ezer (!) közepes fogyasztású autónak felelne meg. Erre persze jönnek azok az érvek, hogy a szállított teher tömegére számítva a hajó fajlagosan még mindig sokkal jobb. Szerintem ez viszont fajlagosan elég nagy hülyeség, hiszen ki akarna személyautóval konténert szállítani?

És akkor most a végén engedjenek meg egy személyes vallomást is. Valóban, az ember visszaemlékszik gyerekkorára, amikor a Bocskai István Általános Iskola salakos udvarát István bácsi, a technikatanár minden télen fellocsolta, és tornaórán foci helyett jégkorong ment. Vagy arra, hogy nemcsak a Kékesen volt egész télen hó, hanem többnyire a Normafánál is. A Föld klímája mintha tényleg változna, de hogy ebből mennyi okoz az ember, és mennyi, ami rajtunk kívül álló, azt nagyon nehéz lenne megmondani. Évezredekre visszamenően nincsenek meteorológiai adataink, viszont a krónikák szerint pokoli hőség régebben is volt, nem is egyszer. Hidegebb periódusok és felmelegedési időszakok váltogatták egymást az iparosítás előtt is. A klímahisztivel az is a baj, hogy eltereli a figyelmet a valódi környezetvédelem szükségességéről. Jelenidőben nézve a dolgot, a Tiszán Kiskörénél felhalmozódott román-ukrán szeméthalom mutatja, hogy Közép-Európában is van tennivaló („bezzeg Románia!”). A Föld napja alkalmából szemetet szedő önkéntesek valóban fontos munkát végeznek, de miért ők takarítsanak mások után? A vademberek majd kevesebb műanyagot és használt tévét dobálnak ki a Rába-partra, ha a belpesti értelmiség vászontáskában hordja haza a fair-trade kávét?

Szemetelés ide, melegedés oda, a klímahiszti ettől még klímahiszti marad, és valamiért furcsa módon csak Nyugatra van kihegyezve – miközben ha van környezetszennyező ország, az inkább Kína. Az autóipar elleni támadássorozat, és az autózás ellehetetlenítése egyáltalán nem európai érdek, az önvezető autózás uniós irányelve pedig a totalitárius kontroll új formája lesz. A klímavédelemre hivatkozó családellenes támadások pedig egyszerűen gyomorforgatóak, és a Nyugat bűntudatának növelésére szolgálnak. Vajon belegondolt valaki, hogy miért mindig a szén-dioxid-kibocsátás csökkentés a téma – ami egyenlő a magánéletbe való súlyos beavatkozással – miközben a szén-dioxid légkörből való kivonásával mintha senki se foglalkozna? (Fogadok, hogy ez a Google nyári táborában sem lesz téma).

Az egész klímaügy kezelése mintha az elitje által cserben hagyott Nyugat elleni árulás egyik újabb felvonása lenne.