A transznemű LMP-s politikus elfelejtett vallomása

„Van nekem egy ilyen beszólás számlálóm (…) tizennégyből három volt, úgymond fehér ember. Arról van szó, hogy kell-e – ha az ember meleg, vagy transznemű – a török negyedekben félnie a beszólásoktól. (…) mert villámgyorsan azt látom, hogy olyan emberekkel vagyok látszólag egy platformon, akikkel kurvára nem vagyok egy platformon.”

Vay Blanka eszmélését olvashatták.

Itt meg láthatják:

https://444.hu/2017/08/15/elsirtam-magam-es-azt-mondtam-nokent-szeretnek-folkelni

2017 augusztusában még így vélekedett a migránsokról az ex-LMP-s exférfi, Vay Blanka.

Ma pedig már így nyilvánult meg a Coca-Cola plakátkampányát övező botránnyal kapcsolatban. Mutatom:

„egészen más megítélés alá esik ugyanaz a szivárványos marketingkampány egy adóelkerülő, fő szennyező multitól egy liberális demokráciában, mint a mi épülő-szépülő fasizmusunkban”.

Blanka, akit még véletlenül sem szeretnék Mártonnak nevezni – még a végén megbüntet a mindig éber Egyenlő Bánásmód Hatóság –, két évvel ezelőtt érkezett haza a sokszínű és elfogadó Berlinből, hogy beszippantsa az épülő-szépülő fasizmusunk áporodott levegőjét. A fasizmus bűzétől a jelek szerint olyannyira elkábult, hogy azóta is itt rontja a levegőt.

2017 nyarán még valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag birtokában volt annak a tudásnak, amit mi már igen régóta pofázunk. Jelesül, hogy a migráció áldatlan hatása miatt, bizony olyan emberekkel kerülünk egy platformra, akikkel kurvára nem vagyunk egy platformon.

Ex-Marci azóta elfelejtette veretes gondolatait – nyilván túlzásba vitte a haladófüggetlenobjektív sajtó olvasgatását –, és ma már épülő szépülő fasizmusként emlékezik meg hazánkról.

Sic transit gloria mundi.

Vay Márt.. elnézést Blanka (huhh, ez kevesen múlt) tehát, miután kilépett az LPM-ből egészen Berlinig emigrált, hogy ott megkezdje átalakulását, majd miután a transzformáció befejeződött, szokásos esti és reggeli sétáit megejtvén úgymond pofán baszajtsa magát a valósággal.

A valóság pedig már csak ilyen. Az ember kimegy az elfogadás Mekkájába – Berlinbe –, hogy aztán azzal szembesüljön, hogy 10-ből nyolc török ünneplés helyett nem átall beszólogatni meg bemutogatni a frissen átalakult transzneműnek.

„Sad...” ahogyan Megadja Gábor barátunk szokott szomorúan felsóhajtani.

Blanka hazatérésének pontos okairól nem nyilatkozik a 444.hu 2017-es videóriportjában, de talán nem lövünk nagyon mellé, ha arra tippelünk, hogy a költözés okai között előkelő helyet foglalt el, hogy mégsem érezte magát olyan kurva komfortosan a napi 14 beszólás miatt.

Amiből ugye – ezt magától ex-Marcitól tudjuk – tizenegy nem fehér embertől származott.

A transznemű Vay művésznőnek, így írásom végéhez közeledve, csak sok erőt és egészséget kívánnék, és azt, hogy hazája, Magyarország mocskolása helyett inkább emlékezzen vissza két évvel ezelőtti önmaga szavaira.

Mert értem én, hogy „kurva” kellemetlen egy platformra kerülnie velünk, de mégis ott van.

Ott vagyunk.

Egy platformon.

Itt, ebben az „épülő-szépülő fasizmusban” sokkal nagyobb biztonságban élhet, mint Berlin no-go zónáiban.

Minden szavazat számít!

Jó reggelt kívánunk minden kedves hallgatónknak. A pontos idő hét óra, ma 2025. szeptember 27-e van, Adalbert napja. Kellemes őszi időre lehet számítani az egész országban, a hőmérséklet 14 és 20 fok között alakul, esőre sehol sem várható. Most pedig híreket mondunk.

• Október 1-jétől 15 százalékkal emelkedik az áram, 12 százalékkal a lakossági gáz és 9 százalékkal a víz ára. Az illetékes szaktárca szerint az emelkedést az indokolja, hogy a korábban jelzetthez képest lényegesen nőttek a nyersanyagok világpiaci árai, valamint a költségvetés jelentősen megnövekedett hiánya miatt nem tudja a kormány olyan mértékben dotálni az árakat, mint azt a korábbi években tette. Idén ez már a harmadik emelés. A közműszolgáltatások árai egy év alatt átlagban már több mint 25 százalékkal emelkedtek.
• Ismételten össze kellett hívni a koalíciós egyeztető tanácsot. Az ötpárti kormány egyik meghatározó szereplője, a zöld demokraták a koalíció felbontásával és előrehozott választásokkal fenyegetnek, ha a többi párt nem támogatja a klímabűnözők szigorúbb büntetését. A párt azt szeretné, hogy a legsúlyosabb bűncselekményekért akár tíz év letöltendő fegyházat is kaphassanak az elkövetők. Ez idén már a negyedik kormányválság.
• Megerőszakolt és súlyosan bántalmazott egy 16 éves líbiai menedékkérő egy 21 éves székesfehérvári lányt a városban. A tettest előállították, de mivel még nem töltötte be a 18. életévét, ezért a tavaly elfogadott büntetőtörvénykönyv alapján szabadon védekezhet.
• És végül egy rövid gazdasági hír: Hosszas tárgyalások után megszületett a megállapodás egy francia konzorciummal a MÁV, a Volán-társaságok, és a BKV teljes privatizációjáról. Az új befektető az árak és a működés racionalizálását ígérte.

Na, ebből elég lesz – kiáltott fel Péter, majd teljes erejével a sarokba vágta régi rádióját. Péter egy vidéki kisvárosban él születésétől fogva. Mérnökként végzett és egy mezőgazdasági feldolgozó vállalatnál dolgozott egészen 2023. július 1-ig. Azóta alkalmi munkákból él, és a segélyesek népes csapatát alkotja. Péter, mint minden nap, most is a helyi munkaügyi központ felé veszi az irányt, ahol már nagy tömeg várakozik, hogy igazolják a megjelenésüket, és így később jogosultak legyenek a segélyre. Abban senki sem reménykedik, hogy bármilyen állást kapjon.

Pedig nem ezt ígérték három évvel ezelőtt, amikor utoljára volt választás az országban – morfondírozott el magában Péter. Arról volt szó, hogy ha minden jól megy, akkor nem 250 ezer, hanem 350 ezer forintot fogok keresni, bővíteni fogják a családtámogatási rendszert, a gazdagok lényegesen többet fognak fizetni, mint az azt megelőző években, és a szegényeknek is több jut majd. Azt mondták, hogy tovább csökkentik majd a gáz, a villany és a víz árát, aki nehéz helyzetbe kerül, annak pedig alapjövedelemmel segítenek. Minden olyan szépnek és biztatónak tűnt 2022 tavaszán, mivel addigra az ország valóban nagyon szépen fejlődött, és minden adva volt a további felemelkedéshez. Miért gondoltam, hogy ezek a szép ígéretek teljesülnek? – tette fel magának a kérdést Péter.

Amint kora délelőtt teljesen értelmetlenül bandukolt hazafelé, látta, hogy a városban szinte senki sem dolgozik. Mindenki az utcán ücsörgött, egy csoport hangosan zenét hallgatott, míg mások valamilyen értelmezhetetlen színű löttyöt ittak a járdán fetrengve, így próbálva enyhíteni keserű sorsukon.

„Pedig 2022 elején minden olyan szép volt, már a családalapításon gondolkoztam, de az új ötpárti kormány amint hatalomra került minden családtámogatási rendszert megszüntetett arra hivatkozva, hogy nagyon rossz a gazdasági helyzet, és határokon várakozó több tízezernyi bevándorló ellátásra kell a pénzt, mert ezt követelik Brüsszelben” – emlékezett vissza Péter a nem is olyan régen történtekre. Emiatt inkább egyedül maradt, és bízott abban, hogy idővel változik a helyzet. Azóta pedig minden csak rosszabb lett.

Péter délelőtt fél tizenegyre már otthon is volt, leheveredett kanapéjára és rágyújtott. Amíg volt munkája, addig soha nem dohányzott és nem is ivott. Alkoholra már régen nincsen pénze, a dohányt pedig a haveroktól szerzi be, biztosan valami csempészáru lehet, de arra jó, hogy legalább teljen az idő, és egy kicsit könnyebb legyen elviselni nehéz sorsát.

„És volt pofájuk azt mondani, hogy valóban jobb lesz az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, egyszóval minden, ahogyan 2022 előtt volt” – kiáltott fel Péter. Mára csak az jut be egy kórházba, akinek hiper-szuper magánbiztosítása van, a többieknek csak a meghalás jut egy-egy teljesen leromlott kórházban. Persze a migránsokat azonnal ellátják, amint valami bajuk van – zsörtölődött Péter. A jó iskolákban csak azoknak jut hely, akik képesek kifizetni a 100-150 ezer forintos havi tandíjakat, míg másoknak csak a túlzsúfolt intézmények jutnak, de mivel se ingyenes tankönyv, se ingyenes étkezés nincsen már, így a szülők gyakorlatilag belerokkanak az iskoláztatásba. A közlekedést meg hagyjuk, többszörösére emelkedtek az árak, most pedig mindent eladtak – idézte fel az elmúlt évek történéseit Péter.

„Lassan ebédelni kéne, de mivel üres a hűtőm és hó vége van, így marad a megmaradt dohány, az legalább csillapítja az éhséget.” Hogy hihettem ezeknek a mocskoknak – dühöngött megint Péter, miközben elment az áram a lakásában. Ez van már két éve, amióta bezárták a Paksi Atomerőművet. Rendszeressé váltak az áramszünetek az országban. Van olyan, hogy naponta több órára is elmegy az áram a fővárosban, így többször kellett kimenteni az embereket az alagútban ragadt metrószerelvényekből.

„Úgy fogtok élni, mint Nyugat-Európában”; „Jólét és szabadság lesz”; Gazdagodás, erősödés, és biztonság” – ezeket a jelszavakat hallhattuk és olvashattuk három és fél évvel ezelőtt mindenütt. Mára ebből közel 20 százalékos munkanélküliség, 15 százalék körüli drágulás, folyamatosan csökkenő bérek, elszegényedés és a közbiztonság teljes összeomlása lett. A kormányon lévő öt párt szinte minden nap összeveszik azon, hogy ki tudna több pénzt elvenni az emberektől, és mára ott tartunk, hogy a magyarok nagy része Bulgáriába és Albániába menekül a jobb élet reményében. Látva a teljes magyar gazdasági csődöt, a nyugat-európai országok úgy döntöttek, hogy jelentősen szigorítják a munkaerőpiacukat a magyarok előtt, és egy olyan megállapodást kötöttek, hogy csak a befogadott illegális bevándorlók arányában fogadnak hazai dolgozókat. A kormány persze mindenféle ellenállás nélkül belement ebbe.

„Hogy lehettem ennyire ostoba, hogy hittem ezeknek 2022-ben”. „Tényleg minden olyan szépen alakult, csak egy picivel akartam többet, és erre ezt a csődtömeget kaptam a nyakamba” – csattant fel Péter, miután már ötödszörre is egy nagyot kordult a gyomra. Barátaim egy része már akkor is figyelmeztetett, hogy az én szavazatomon is múlik, hogy az ország 2022 után is stabil, de kiszámítható pályán maradjon. Leintettem őket, hogy az én szavazatom úgysem számít – emlékezett az akkor történtekre Péter.

Április 10-én tartották a kilencedik szabad választást Magyarország történetében. Hűvös, szeles, nagyon kellemetlen idő volt, Péter sokáig töprengett azon, hogy elmenjen szavazni. Elfogyasztotta vasárnapi háromfogásos ebédjét, lepihent, és rövid szunyókálás után erőt vett magán és elment voksolni. Bár korábban többször is arról beszélt, hogy nem számít a szavazata. A voksok esti összeszámlálása után kiderült, hogy abban a választókerületben, ahol ő él, pontosan egy szavazattal győzött az ellenzék jelöltje, így pedig pont többséget tudott szerezni az ötpárti koalíció az Országgyűlésben. „Azóta már tudom, minden szavazat számít!”; majd pedig korgó gyomorral elaludt Péter.