A kokainbiznisz a tengerentúlon napjainkban is virágzik, ennek ellenére már megközelítőleg sem éri el azt a szervezettségi szintet, mint az aranykorban (a 70-es, 80-as években). Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a kartellek élén egészen az ezredfordulótól kezdve, nincs olyan emblematikus, politikai hatalommal (is) bíró vezér, mint amilyen a legendás Pablo Escobar volt.

Az igazi nagy durranás azonban csak ezután következett: a kokain. Mivel a hetvenes évek közepére Pablo már tőkeerős ,,vállalkozónak" számított, lehetősége nyílt bekapcsolódni a kábítószerbizniszbe. A dolog bejött, éppen ezért nem csak a terjesztésbe, de a termesztésbe is komoly összegeket feccolt a későbbiekben. Ennek köszönhetően megalakult a ,,Don” saját kartellje is, amely rengeteg ültetvénnyel és laboratóriummal rendelkezett Latin-Amerika szerte, az elosztást pedig saját hajóflottájával és repülőgépeivel végezte.

Csak hogy érzékletes legyen, hogy Pablo Escobar mekkora úr volt, itt egy kis gyűjtés néhány extrém példából, amelyet a tiborublog szedett össze:

• A Magdelana folyó partján állt az első számú rezidenciája, amely mellé saját állatparkot és szafariparkot építtetett, és egzotikus állatokkal töltött meg. Ezen kívül 17 másik birtokkal rendelkezett, amelyek közepén fegyveres erődítmények álltak.
• Saját reptere és autóverseny-pályája volt.
• Saját stadionjában utcagyerekeket fociztatott horribilis összegekért.
• Több mázsa(!) készpénzt tartott a lakásában.
• 1989-ben a Forbes a világ hetedik leggazdagabb embereként tartotta számon.

Mivel Escobar tevékenysége nyomán Amerika-szerte robbanásszerű növekedésnek indult a kereslet a kokainra, ezért a ,,mágus” hamar az USA célkeresztjébe került. A problémákat elkerülendő, hazájában elindult a képviselőségért, nyert, így azon túl, hogy mentelmi jogot szerzett, hivatalból járt neki az amerikai diplomáciai vízum is.

A hatalma ekkoriban már olyan méreteket öltött, hogy markában tartotta az igazságszolgáltatás és a rendvédelmi szervek javát, sőt a politikai vezetésre is jelentős hatást gyakorolt: három kolumbiai elnökjelölt meggyilkolását is ő rendelte el. A krach 1989-ban ütött be: innentől kezdve egyre durvább állami szankciókkal sújtották és elkezdték leépíteni a szervezetrendszerét.

Utolsó mentsvárként Escobar felajánlotta, hogy amennyiben békén hagyják őt és az érdekeltségeit,  a teljes kolumbiai államadósságot kifizeti, azonban már ez sem volt elég, hogy megússza a börtönt. Öt évet kellett volna leülnie egy általa tervezett luxusbörtönben, amiben még jacuzzi és disco is üzemelt. Az üdülés azonban csak egy évig tartott, ugyanis Pablo a körülmények ellenére nem viselte jól magát: megkínoztatta és kivégeztette négy korábbi emberét. Emiatt egy másik börtönbe akarták átszállítani, de még mielőtt ez bekövetkezett volna, Pablo megszökött. A menekülés során a hatóságok – telefonja lehallgatásával – a nyomára bukkantak, és 1993. december másodikán lelőtték. Escobar negyvennégy éves volt.

(businessinsider, HVG, tiboru)