Sajtóhírek szerint „életveszélyes” gyakorlatra buzdított Márki-Zay Péter a kampányában néhány hete, amikor az hangoztatta, hogy a szüléshez nem kell orvos, mivel az „nem betegség„. – A (szüléshez) például, mint nagyon sok más beavatkozáshoz szerinte orvos sem kell. „Hogy egy normál szülésznő, ha megfelelően fel van készítve egy holisztikus szülésznő, az tökéletesen biztonságosan le tud vezetni egy szülést” – fejtegette a hódmezővásárhelyi polgármester.

– hangzott el a baloldal jelöltjétől.

Vincze Felícia az interjúban nemrég elismerte, hogy mikor kiköltöztek Kanadába, eredetileg nem is az otthon szüléssel került kapcsolatba, hanem egy, a hazaitól teljesen eltérő szülésznői ellátással. A kanadai rendszer azért ragadta magával, mert a szülésznők teljes gondozást adnak az alacsony kockázatú kismamáknak, be sem vonják a folyamatba a szülész-nőgyógyász orvost.

Minden kismama átesik azon a dilemmán, hogy vajon mi lenne a legjobb neki és születendő gyermekének: otthon, családias környezetben szülni/megszületni, vagy egy fertőtlenítő szagú, rideg, idegen emberektől hemzsegő kórházban. Ezen félelmek miatt sokan döntenek úgy, hogy nem hagyják el az otthon biztonságát, és az otthonszülést választják. Magyarországon számos híve van az otthonszülésnek, elég, ha az ember rákeres az interneten az „otthonszülés” szóra, és máris számos cikket és hozzászólást olvasva mélyülhet el az otthonszülést támogató és ellenző vélemények tengerében.

Az otthonszülés számos tragédiát generált hazánkban is, amelyeket felsorolni hosszú elemzés tárgya lehetne. Csupán említenénk egy esetet, amelyben elmarasztaltak egy szülésznőt egy 2003-as ikerszülés során fellépő komplikáció miatt. Az egyik ikerfiú minden gond nélkül megszületett, a másiknál viszont gyenge volt a szívhang, ezért a szülész-nőgyógyász intravénás oxitocint adatott be, mely a szakértői vélemény szerint ismét hiba volt. Ez ugyanis a méhen belül oxigénhiányt idézett elő, és a megszülető újszülött nem lélegzett. A jelenlévők megpróbálták újraéleszteni, lélegeztetni, de mint ahogy ezt a szakértői vélemények említik, „nem kielégítően” végezték a lélegeztetést. A gyermek végig oxigénhiányos állapotban volt, súlyos agykárosodást szenvedett, majd 2004-ben egy betegséget követően meghalt.

Első ránézésre kétség sem fér hozzá, hogy nincs annál harmonikusabb és idillikusabb, mint amikor egy várandós nő az otthoni meghitt, családi környezetben adhat életet gyermekének. A kérdés csupán az, hogy vajon az „otthon melege” mindennél előrébb való kritérium-e? Nem megnyugtatóbb-e, ha komplikáció esetén az orvosok azonnal be tudnak avatkozni a helyben rendelkezésre álló eszközök segítségével? Nem a gyermek és az anya testi épsége, egészsége, élete az, amely mindenekelőtt védendő érték? Mindezek figyelembevételével, a szigorúbb szabályozás nem azok érdekét szolgálja leginkább, akik bírálják azt? Ezeket a kérdéseket nyilvánvalóan minden várandós nő maga dönti el, de azt mindenki beláthatja, hogy pusztán az optimizmus és az életbe vetett hit nem elegendő az emberi élet megmentéséhez, ha az események mégsem az előre elképzelt forgatókönyv szerint alakulnak.