„Van az ön kérdésének egy személyes része, talán ezt rendezzük el először.

Így megy nem is tudom, hány évtizede. Ha a baloldal egy veszélyes embert lát – nem akarok dicsekedni, de az én esetemben erről van szó –, akkor megpróbálja levadászni. 1989-ben vettem részt egy zalaegerszegi lakossági fórumon, amelyet megelőző napon ott az akkori kommunisták is tartottak lakossági fórumot, ahol már a kommunistáknak a szónoka azt mondta, hogy nem olyan fiatal vezetőkre van szükség, mint jómagam, aki fehér Mercedesszel jön haza Oxfordból. Ehhez képest éppen az elhasznált banánokat ettem ott a szűk kis ösztöndíjamból, ez már akkor látható volt. A baloldalnak van egy ilyen reflexe, tudja, hogy a baloldali politikusokat ezzel a váddal kell támadni. És ez már 89-ben is így volt, és azóta így megy. Hatékony. Mert, ugye, mit gondolnak az emberek erről? Az emberek természetesen mindig magukból indulnak ki. S azt nem tudják, persze, hogy most éppen történt-e korrupció, vagy nem. De hogy történhetett volna, az biztos. Ahogy az öreg székely mondja a viccben, amikor megkérdezik tőle: »Mondja, kend, maga szerint iszik-e a hal vizet?« »Azt nem tudom, hogy iszik-e, de hogy módja volna rá, az biztos.« Az emberek innen indulnak ki. Hatalom, pénzről való döntés, hát biztos. Tehát ezért a baloldal jól érzékeli azt, hogy a jobboldaliakat korrupcióval érdemes támadni. Persze az ember aztán kiáll az igazáért, megvédi magát, a végén választást nyer, én is azért ülök most itt. Tehát ez nem egy istencsapása, amit ne lehetne elhárítani, de ez egy jól bejáratott rendszer.”