Az unalomig ismétel duma az, hogy Orbán Viktor lop. Ez azért szörnyű, mert akik közelről szemlélik a magyar valóságot, azaz a magyarok, azok egyáltalán nem így gondolják, sőt. Sőt! Szavazataikkal egyenesen visszautasítják Dobrev és a baloldal által ismételgetett rágalmakat.

Szokták mondani, messziről jött ember azt mond, amit akar.

Valahogy így lehetnek ezzel Brüsszelben is. Arról kevés fogalmuk van, hogy az élet miként zajlik Magyarországon, arról meg még kevesebb, hogy szolgált-e bizonyítékkal valaha is egyetlen baloldali politikus a lopásra. Azért nincs róla fogalmuk, mert nincs is rá bizonyíték. Egyetlen egy sem.

Ennek ellenére Dobrev Klára akárhányszor elmegy az Európai Parlamentbe, mindig ide lyukad ki.

Legutóbb például a sajtószabadság hiányát hozta összefüggésbe a lopással. A független sajtó korlátozásával kapcsolatban jelentette ki, erre azért van szükség, „Hogy ne is lehessen megtudni, hogy ki, honnan, miért és mennyit lopott”.

Dobrev Klára igénytelensége itt kétszeresen is tetten érhető. Írhatnék hazugságot is, de nem írok, mert mégiscsak egy nőről van, meg a hazugság kifejezés a baloldallal kapcsolatba annyira elhasználódott, hogy lankadhatna tőle az olvasói figyelem.

Pedig nagyon is hazugságról van szó, amit ráadásul egy baloldali portál tett közzé. Azt ugyanis, hogy a magyar sajtószabadság hiánya bullshit. Tudtuk ezt eddig is, de az ember mégis megörül annak, ha politikai ellenfelei közlik az olyan tényeket, amelyek megfelelnek a valóságnak. S amelyet más baloldaliak, most éppen Dobrevvel az élen tagadnak.

Az Átlátszó rámutat, hogy a választási bukás óta egyre inkább sulykolja ballib média, hogy a csúfos választási vereség a konzervatív sajtó „túlsúlya” miatt következett be. Aztán maga a baloldali portál cáfolja ezt az állítást, miszerint viszonylag kevesen vannak, akikhez valóban csak egyféle hírforrás jut el. Leszögezik, ez még a kistelepüléseken se jellemző. Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója az Átlászónak egyenesen úgy fogalmazott:
„Buta sztereotípia, hogy a Fideszre azok szavaznak, akikhez vidéken csak a propagandamédia jut el, és nem tudnak internetezni, ezért ki kell nekik nyomtatni az internetet.”
Szerinte „valójában kis réteg az, akik csak egyféle médiához férnek hozzá. Sokkal többen vannak, akikhez eljut a független média is, ennek ellenére mégis a kormánypártok üzeneteit fogadják el”.

Nem gondolom, hogy Dobrev Klára, akinek napi munkája szerves része kell hogy legyen az ilyen és hasonló elemzések ismerete, az ne hallott volna például e legutóbbi összegzésről.

A „független-objektív” médiumok pedig – éppoly alaptalanul, mint Dobrev állította – annyit foglalkoztak ezzel az Orbánhoz kapcsolt aspektussal, hogy ezt a hazugságot nemcsak a kormányfő kacagja ki, hanem a vidéki médiafogyasztók is. Egyszerűen nem fogadták be ezeket az üzeneteket, sokkal inkább azokat, amelyeket a kormány a valósággal kapcsolatban hitelesen megfogalmaz.

Igen ám, de Dobrev nem is a magyaroknak mondta ezt, hanem az Európai Parlamentben hisztizett erről. Legutóbb is az Unióban lobbizott azért, hogy a szervezet ne teljesítse szerződéses kötelezettségét Magyarországgal szemben, ne utalja át azt a pénzt, ami Magyarországnak jár, s amit már eddig is azért nem utalt, mert a Dobrev-félék évek óta félretájékoztatják a brüsszeli nyilvánosságot a magyar valóságról. Abban reménykedhetnek, ha már a magyarok megalázó mértékben elutasították őket, akkor majd a liberális Brüsszel a hatalom erejével tartja továbbra is bent a botot a küllők között, s nem utalja át azt a pénzt, amit már rég meg kellett volna tennie, ahogy más tagországoknak meg is tették. Ez persze természetesen nettó hazaárulás, ha ugyanis valaki erőnek erejével akar rosszat kényszeríteni a hazájára, azt nem lehet másként minősíteni.

Brüsszelnek – úgy fest – annak ellenére tetszik ez a mantra, hogy amúgy már nekik is a könyökükön jön ki. De inkább elhallgatják századszor is a Dobrev-félék hazaáruló tirádáit, mint támogassák Orbán Viktor azon politikáját, amely a választók akaratát tartja elsődlegesnek. Nehogy már Nyugat-Európában is elterjedjen ez a ragály, mert akkor mi lesz velük. Akkor saját népük őket is lapátra teszi, ahogy a magyarok tették negyedszerre is oda Gyurcsányékat.

S hogy Dobrevéknek mennyire egyszerű az észjárásuk, arra Michael Chabon amerikai író mutat rá gondolatával.
„Aki már töltött időt kisgyerekkel, az tudja, hogy a zsibbasztó unalom néha nagy találékonyságra ösztökél.”

Kivéve a magyar baloldalt. Náluk nincs az a zsibbasztó unalom, amely a találékonyságra ösztökélné őket.