Vajon mire gondolt Bangóné, amikor lendületes kézírással kitöltötte parlamenti önéletrajzát? Megállt egy pillanatra, hogy elgondolkodjon, mit is írjon a legmagasabb iskolai végzettsége rovatba? Olyan sokat azért nem kell ezen töprengni, az ember hozzávetőleg emlékszik arra, milyen iskolákba járt és mikor. Persze, ha nagyon sok diplomát szereztünk, akkor értető némi hezitálás, sőt, a tévedés sincs kizárva, ám Bangóné nem küzdött a diplomabőség zavarával. Ez talán már korábbi munkásságából is kiderült, ha másból nem, hát kissé hiányos magyar helyesírási ismereteiből.

Mentségére szóljon, nem ő az egyetlen a hazai politikai életben, aki hasonló utat járt be. A magát jó ideig előszeretettel közgazdászként aposztrofáló Hajnal Miklós Momentum-vezér is az egy diploma – hiánya – nem akadály jelszót követte lebukásáig. Javára írandó, hogy legalább elnézést kért az aprócska csúsztatásért. Karácsony Gergely, a Párbeszéd nevű politikai önképzőkör nagymestere – mellékállásban főpolgármester – is önbizalomtól eltelve hirdette, hogy van angol nyelvvizsgája. Az már részletkérdés, hogy nem beszél angolul, azaz „hiperpasszív” a nyelvtudása. Sokan kíváncsiak lennének Kunhalmi Ágnes végzettségét igazoló papírokra is, hiszen néhány évvel ezelőtt az MSZP társelnökének diplomájával kapcsolatban is kétségek merültek fel, miután nem tett záróvizsgát a szegedi egyetemen.

Persze a politikusi, emberi rátermettséget nem a papírok, és az azokra nyomott pecsétek bizonyítják, sokkal inkább a tettek. Bár a fentiek esetében a politikai képességek terén is vannak még apróbb, nagyobb hiányosságok. Nem beszélve arról, hogy manapság egy diploma megszerzéséhez elég a kellő elszántság.

Vagy egy kis önbizalom az önéletrajz kitöltéséhez.