És ők énekelték, hogy „a hatalom a népé”, akik most koszos körmű, büdös szájú, misére járó falusiakról beszélnek. Ők szónokoltak arról, hogy kormányváltó hangulat van, mert Orbán a megnyomorítja a népet, hogy a fiatalok külföldre menekülnek. Persze előtte trágyával etetett gombához hasonlították a Fidesz-szavazókat, miniszterelnök-jelöltjük aberráltnak, agymosottnak, ostobának, „már délelőtt részeg”-nek nevezte a vidékieket. A vidékizés az ő kommunikációjuk, az ő ellenségük a falusi ember, akit néhányuk csak most látott először.

„A hatalom a népé”, énekelték, de fogalmuk sincs a népről, az országjáráson némelyikük csak Pécelig jutott. És most csodálkoznak, hogy hatvan-hetven százalékkal nyert a fideszes jelölt, és nem értik, hogy mi van. Cikizték a csirke-farhát hatósági árát, a békemenet résztvevőit buszoztatott csürhének láttatták, közben meg arról daloltak szivárványos pólóban, hogy „számít a szavad”.

Most arról posztolnak, hogy a bugrisoknak nem kellene szavazati jogot adni. Azzal fenyegetőznek, hogy elhagyják az országot, persze ösztöndíjjal, barátaik által kijárt egyetemi állásokba, nem csak úgy a semmibe.

A hatalom a népé. Csak ezt ők nehezen viselik.