Sőt, a szerző az írás címével – „Kövér, a baromarcú” – tovább akarta élezni a feszültséget, közvetlenül az olvasó képébe akarta tolni, mit gondol ő az Országgyűlés elnökéről. Az újság főszerkesztője is buzgón segített neki azzal, hogy a lap legelőkelőbb részén, vezércikként szerepelteti az írást a Dolgok éle című rovatban.

A jeles szerző és a még jelesebb főszerkesztő (Lackner Zoltán) az írás kapcsán azért valami kellemetlen szagot mégis érezhetett a levegőben, mert a lap online kiadásában már némileg visszavettek a nagy arcukból, s a »„Kövér, minek nevezzelek?” címre szelídítették az eredetit.

Az indulat azért dúlhat a hírlapírói keblekben, mert Kövér László házelnöki minőségében következetes döntéseket hozott. Neki áll ugyanis jogában eldönteni, ki kaphat bizottsági tagságokat, bizottsági tisztségeket, parlamenti posztokat.

A DK-s Varju László például azért nem lehetett a népjóléti bizottság elnöke, mert a választás előtt hangot adott azon véleményének, hogy akár egyszerű többséggel is módosítható az alaptörvény, ami jogi abszurdum, nyilvánvaló törvénytelenség lenne. Még szép, hogy Kövér ezt érvényesítette döntésében.

De nézzük meg pontosan, milyen szavakkal gyalázza Tóth Ákos Kövér Lászlót:
„Vajon hogyan fogadnák, ha azt mondanák, hogy Kövér László egy igazi baromarcú, vagy ezzel esetleg már örök időkre megsértenék a Fideszre szavazó tömegeket. És persze nem lehet kizárólag a libsi urbánusoknak politizálni, szép, cizellált szavakkal illetve Kövér Lászlót, például pernahajdernek vagy pedellusnak minősítve őt, hiszen ez nem elég kemény a vidékieknek, nem, a gané biztos jobb volna, az a legvidékibb vidéken is bejön, így biztosan meg lehet szólítani a falvakban élőket is. Kövér egy gané. Ízlelgessük. De nem finom. És mi van akkor, ha emiatt lemorzsolódnak a mieink?”

Látható, hogy Tóth Ákos egyenesen keresi az indokot arra, hogy minél durvábban minősíthesse Kövér Lászlót. S meg is magyarázza, hogy miért választja az ízléstelen, szándékosan sértő kifejezést. Azért, hogy legvidékebb vidéken is félreérthetetlen legyen, hogy Tóth mennyire bele akar szállni a házelnökbe. Mert ha nem használna vállaltan faragatlan kifejezést, akkor szerinte lemorzsolódhatnak az övéi.

Nem tudom, miért gondolja Tóth Ákos, hogy az ő vidékiei is olyan faragatlanok, mint az ő stílusa, illetve amilyennek ő láttatni akarja a vidékieket.

Már Márki-Zay Péter is igyekezett tanulatlannak, fogyatékosnak, délelőtt 10-re már részegnek beállítani a vidéki embereket, amire persze ezer és egy felháborodott cáfolat érkezett. Nyomban a sértegetések után például az interneten kérte ki magának a falubeliek nevében számos polgármester ezt az alpári stílus. A legkeményebb válasz azonban április 3-án érkezett, amikor a vidéki emberek nyomatékosan visszautasították az őket lenéző szavak gazdáinak gyomorforgató megnyilvánulásait.

Más kárán tanul az okos, mondja a népi bölcsesség. Tóth azonban ezt nem akarja tudomásul venni, mintha ő nem lenne a nép gyermeke, s a választási vereségből nem akar tanulni. Sőt – furcsa módon – a zsurnalisztikai hiúság sem nagyon dolgozik benne, hogy a jó cikkei nyomán egyre többen olvassák írásait. Az ilyen szándékosan durváskodó sértegetésekre ugyanis a magyarok – mint a választás is mutatta – nagyon nem vevők.

A kérdés persze az: mi szükség van arra, hogy Kövér Lászlót ilyen alja kifejezéssel illesse bárki. Azt a Kövér Lászlót, aki mást nem tesz, mint őrködik a rend, a törvényesség és a parlament méltóságának megtartása mellett.

Kérdés továbbá az is, mit akar elérni Tóth Ákos ezekkel a megnyilvánulásaival? A tehetetlenség, a düh dolgozik benne, hogy a valóság kibabrált velük a választáson? Sokat ugyanis nem fog elérni, az szinte biztos. Az Országgyűlés elnöke ugyanis nem az az ember, aki megijed a saját árnyékától. Már csak azért sem, mert neki a szigorú következetesség nem pusztán munkaköri kötelezettsége, de eleget kell tennie a választók elvárásainak is, akik bizalmukkal felruházták.

Kövér László a Mediaworks Hírcentrumnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott:
„Végre kiderül, hogy az a destruktív politika, ami az ellenzékre jellemző, nem vezet sikerre.” Sőt! – tehetjük hozzá.

Ami elmondható a hozzájuk kapcsolódó független-objektív sajtótermékek teljesítményéről is. Ezért aztán baromarcúskodjon, ganézzon a jövőben is mindenki kedvére, aki akar. Hajrá, fiúk!