Azt azért józan ésszel elvárhatta volna ma reggel az ATV nézője, hogy legalább annyit mond: nagyon örül az újabb, világraszóló lehetőségnek, hiszen a 2017-es vizes budapesti vizes vb egyenesen világsikert hozott hazánknak, annak minden, Budapest számára kedvező idegenforgalmi, gazdasági, kulturális hatásával együtt. Arról nem szólva, hogy a világ sportkedvelői által egyik leginkább nézett sportrendezvény a tévéközvetítések révén a magyar főváros napról napra több száz millió ember otthonába költözik be, s a szélrózsa minden irányában öregbíti Magyarország jó hírét. Erre a lehetőségre, amit a Fukuoka már másodszor mondott vissza, amit egy japán nagyváros többszöri nekifutásra is képtelen megrendezni, azt Magyarország – rövid nemzetközi egyeztetés után – el tudta vállalni, erre volt képtelen azt mondani a Demokratikus Koalíció főpolgármester-helyettese, hogy üdvözli és nagyon örül neki. Mintha nem is magyar ember lenne, mintha képtelen lenne örülni annak, aminek nemzettársai nagyon is, nem beszélve a sportolókról. Mintha neki a nemzeti öntudat erősítése nem volna fontos. Vagy tévedek?

Egy igazi világsztár, Hosszú Katinka, aki annyi érmet nyert már világszerte, hogy méltó tárolásukhoz – kis túlzással – külön vitrineket kellett beszerezni, az eseményt bejelentő sajtótájékoztatón a következőket mondta: „Az a legkedvesebb érmem, amelyet a budapesti 17-es világbajnokságon szereztem. Nem is kell talán felelevenítenem, hogy milyen őrjöngés volt, hogy ilyen nagyszerű volt a hangulat a Duna Arénában 2017-ben.”

Erre Gy. Németh fanyalog, mint akinek – ahogy mondani szokták – a sz@r is keserű, s azon van fennakadva, hogy miért nem tájékoztatták erről korábban a város első emberét. Aki a hírek szerint egyébként éppen sítúrán élvezte a szabadság örömét. S akinek annyira fontos a budapestiek szolgálata, hogy el se ment a minap megnyílt csodapalota, a Magyar Zene Háza megnyitójára, vagy – hogy a sportnál maradjunk – a Népstadion helyén épült Puskás Aréna avatására. Talán azért, nehogy jelenlétével elismerje a kormány teljesítményét. Bezzeg amikor a magyarok sportszeretetéből magának akart politikai tőkét kovácsolni, akkor ott vigyorgott a lelátón, hogy a remélt rokonszenvcsomagokért cserébe azt mímelje: neki is fontos a magyar válogatott focicsapat sikere.

Gy. Németh annak ellenére fanyalgott, hogy a szervezőbizottság elnöke, Wladár Sándor még szerinte is nagyon értelmesen elmondta neki a titkolózás okát, miszerint „ne legyenek előnyben a magyar sportolók, hogy ők hamarabb tudják, hogy a vizes vb nem ott, nem nem akkor, hanem itt, Budapesten, másfél hónappal később lesz.” Majd Gy. Németh hozzátette: „Ezt még el is tudom fogadni. De hogy a város első emberét nem hívja föl ilyenkor valaki, hogy egy ilyen tárgyalás van, az azt gondolom, hogy minősíthetetlen.”

Az igazság az, hogy a józan magyarok többsége valószínűleg nem ezt tartja minősíthetetlennek. Sokkal inkább azt a sport- és fejlesztésellenességet, amit Karácsony Gergely és mögötte a teljes gyurcsányista baloldal képvisel. Azt, hogy a nemzetközi versenyek által bizonyítottan sikeres stadionépítési programról csak fröcsögni képesek, hogy egy jó szavuk nincs a minap új, szintén világszínvonalú létesítményben befejeződött, a szervezés tekintetében ugyancsak példásan sikerült kézilabda Eb-ről, az atlétikai vb megrendezéséhez való hozzájárulásuk visszavonásával pedig rendre zsarolják a kormányt.

Ez a sportügyekkel kapcsolatos negligáló magatartás önmagáért beszél. Ebből az szüremlik ki, hogy ami jó a magyarok millióinak, az nem jó a minden eszközzel hatalomra törekvő baloldalnak. Akik miniszterelnök-jelöltje csak fogyatékosozza, bunkózza, tanulatlannak hordja el a honfitársakat. Mi több, még baloldaliakat is, akiknek a szavazatukra április 3-án különösen számítanának.

Sajnos ott tartunk, hogy ma senki nem képes garantálni, ha Karácsony Gergely a döntés előtt tájékoztatást kapott volna az úszó vb megrendezésének esélyeiről, nem tolta volna-e be a botot a küllők közé, minél rosszabb, annál jobb jeligére.

Mindenki jobban járt így, hogy helyette Karácsony csúszkált a sípályán.

Legalább otthonosan mozgott, hisz ott szintén csak lefelé lehet menni.