Attól, hogy az egyházaknak, elsősorban a római katolikus egyháznak időről időre szembe kell nézni egyes tagjainak súlyos visszaéléseivel, ha tetszik világi törvényszegéseivel, ettől még az apostoli anyaszentegyháznak a hitbeli és evangelizációs legitimációját, az elmúlt kétezer évben betöltött nemes hivatását és a világ számos pontján jelen lévő tevékeny karitatív törekvéseit senki sem tagadja. Ugyanígy egyértelművé kell tenni, hogy néhány botrányos ügy alapján súlyos hiba lenne a nemzeti-konzervatív oldal megítélése.

Álláspontom szerint a jobboldal politikájának prioritásai önmagukban hordozzák az alapvető elhatárolódást a kényes ügyektől a családok, a kereszténység és hagyományos kulturális értékek védelme által. Ezen túlmenően meggyőződésem, hogy a mostani kormányzati filozófia és szemléletmód gyakorlatilag abban a 2006-os politikai közegben fogant, amely a szemkilövető, elnyomó, megszorító, hazudozó rezsimmel szemben valós alternatívát kínált. Nagy utat tett meg a nemzeti oldal azóta, és nem szabad feladni az elért eredményeket. Ezért tehát a legfontosabb, hogy a választók a valós arcát lássák a nemzeti oldalnak, amelynek vezérfonala a magyar családok védelme.

Szögezzük le azt is, hogy erkölcsi kérdésekben a jelenlegi ellenzéknek nincs semmilyen jogalapja kéretlen tanácsot adni. Talán azoktól a momentumos mozgalmároktól kellene iránymutatást kérnünk, akik újságírókat fizikailag inzultáltak, vagy éppen hivatalos személy elleni erőszak, illetve garázdaság miatt indult ellenük eljárás? Esetleg azoktól a jelenlegi és volt DK-s politikusoktól, akikkel szemben választás rendje elleni bűntett miatt folyik nyomozás, illetve közel kétszáz milliós csalás miatt zajlik büntetőeljárás? A budaörsi és a kispesti botrányokról – ahol sokak reménye szerint nyomozás fogja követni a videófelvételek nyilvánosságra kerülését – már nem is beszélve.

És ha már ennyit beszéltünk a morálról, szóba kell hoznunk azoknak a kételyeit, akik meg nem engedett (erkölcstelen, jogtalan?) külföldi eszközök esetleges alkalmazását látják az ellenzék fővárosi sikerei mögött. Nekik – első körben – ismét Kennedy sorait tudom idézni a híres, az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán elmondott beszédéből: „A mi ügyünk nincs elveszve, és a magyar emberek, akik évszázadokig álltak ellen külföldi zsarnokságnak, tudják ezt.”

Tudjuk, miként azt is, hogy mi mostantól a feladatunk, a hazáért, a nemzetért.