Emlékezhetünk arra, hogy már az előválasztás eredményének kihirdetésének napján se volt felhőtlen nagy az öröm a baloldali szavazók részéről.
Mindannyiunknak van olyan ismerőse, akiről tudjuk hogy általában hova szokott szavazni – legyen az jobb- vagy baloldali párt. Ezzel nincs is semmi probléma, demokráciában élünk, és szabadon meglehet mindenkinek a pártpreferenciája, ami alapján eldönti (vagy a szocializációjának köszönhetően már idejekorán, vagy a választás napján, tollal a kezében), hogy kire húzza az X-et.

Tegnap este Nagy Józsefről, a 24.hu baloldali propagandalap munkatársáról hullott le a lepel. Bevallotta ugyanis hosszú-hosszú idők után, hogy ő részt vett Gyurcsány Ferenc cirkuszában, magyarán ő egy ellenzéki szavazó. Ezzel sincsen semmi probléma, az lenne a legmenőbb dolog Magyarországon, ha mindenki színt vallana, és nem bújna bele a F.O.S. (Független-Objektív Sajtó) álcájába és maskarájába.

Általános volt a baloldali szavazóknál az előválasztási eredmény ismerete után valamiféle csalódottság is, meg optimizmus is. Utóbbi azért is, mert abban bíztak: talán most egy „jobboldali”, „független”, „új” emberrel sikerülhet leváltani nem csupán Orbán Viktort, de az egész politikai rendszerét is amit a jelenlegi magyar miniszterelnök az elmúlt 11 évben épített fel. Jól tudjuk, Fleck Zoltán már önállóan írja Magyarország új alkotmányát a dolgozószobájában. Talán nem titkolt vágyuk az, hogy az izzadságcseppek nyomait tartalmazó lapokat évek múlva majd múzeumokban fogjuk viszontlátni. Valóban, az hogy kritizálják Magyarország preambulumát és alaptörvényét, mert hogy állításuk szerint nem minden magyar embernek az alaptörvénye, majd egy személyben Fleck Zoltán ír egy sajátot a baloldal számára, az mindenképpen kuriózum lenne a magyar politikatörténetében.

A baloldal miniszterelnök-jelöltjének személye tehát októberben meg(elő)választódott, az új alaptörvény pedig már készül. Azonban valami még mégiscsak hiányzik, túl azon hogy se pártlista se közös ellenzéki programot nem láthatunk, és akkor itt még víziókról, távlati jövőképekről nem is merek feltételezni hogy lesz a választás napjáig.

Amikor nap mint nap hozza a botrányosabbnál-botrányosabb kijelentéseit Márki-Zay Péter olyan ügyekben, mint például eltörölné a minimálbért, a rezsicsökkentést, a 13. havi nyugdíjat, amiket a magyar társadalom egyébiránt zokszó nélkül támogat, akkor valóban felmerül az a kérdés:

És a felsorolásba bele se illesztettem azt a tényt, hogy beengedné a migránsokat és az elszabaduló energiaárakat is szeretett hazámba.

Nem vitás: nagyon mellé lőttek Márki-Zay Péterrel. Joggal érezhetik úgy a már-már a naiv és görcsösen a baloldali pártjaikban megbízni akaró ellenzéki szavazók, hogy a kedvenc formációik cserben hagyták őket. Pajzsra emelt emberüket ugyanis nem segítik, a számokat nem tanulják meg, a kampányszíneket nem választják ki, Gyurcsány Ferenc pedig gúnyosan „Kapitánynak” becézte el azt a személyt, aki előbb elkészítettet egy olyan közvéleménykutatást, ami bemutatta az összefogás teljes csődközeli állapotát. Amit aztán igyekeztek vagy letagadni, vagy a Fidesz valamiféle ármánykodásának beállítani.

Márki-Zay ezek után pedig a kórházi ágyon fekve közli, hogy az ellenzékben árulók vannak, „akik az életére törnek”, meg kívánják buktatni, és még az sem elképzelhetetlen még számára se, hogy januárban lecserélik a brüsszeli bürokraták által szintén mélyen tisztelt Donáth Annára.

A kormányközeli szimpátiával nem vádolható Nagy Attila Tibor politikai elemző is a következő kérdéseket tette fel a tegnap esti PestiTV Polbeat Pankráció műsorában:

• ha igaz is, hogy vannak árulók házon belül, miért kell ezt nyilvánosan elmondani?
• a koalíción meglévő ellentéteket és problémákat miért nem házon belül rendezik?
• ha valóban árulók veszik kerül, miért mondta azt októberben a győzelmi beszédében, hogy megalakult a tiszták koalíciója?

Az elemző szerint ez azt vetíti előre, hogy egy baloldali győzelem esetén a pártok között állandó harc lesz, mely koalíciós válságot fog eredményezni. Továbbá szerinte Márki-Zay Péter „össze-vissza beszél”.

- vitte bele a kegyelemdöfést a baloldali szavazók szívébe.

Kívülről szemlélve az eseményeket kíváncsian várom, hogy vajon sikerül-e fellelkesíteni a magyar társadalmat az értelmetlen kérdéseket tartalmazó népszavazás meghirdetésére elindított aláírásgyűjtésükkel.

A Gyurcsány-show tovább él.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni, benne Nagy Attila Tibor kritikai véleményeivel: