A NoÁr jelenség mellett nem lehet elmenni, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. Így volt ez a megboldogult Homonnay Gergely esetében is. Mivel halottról jót vagy semmit, ezért a további párhuzamokat inkább nem feszegetném, mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Egy biztos, valamiért/valami ellen, de borzasztóan küzdöttek mindketten.

NoÁr azonban nem csak küzd, ő erőlködik, vért izzad miközben minden arcizma kifeszül, és csak attól, hogy ezt kívülről nézed még a te pulzusszámod is megemelkedik.

Agresszíven üvölt bele a világba, frusztráltan, gyerekesen és követelőzően futja köreit, de az valahogy nem tűnik fel neki, hogy mindezt a saját mókuskerekébe teszi. Ugyanis egyetlen válasza van mindenre. Még hangosabban, még agresszívebben és még frusztráltabban nekimenni a világnak addig, amíg az célt nem ér.

Biztos mindenki ismert a suliba egy frusztrált csávót, tudod azt a túlérzékenyet a sarokból, akit a szülei elhanyagoltak ezért mindig igyekezett valahogy a figyelem középpontjába kerülni és már nyolcadikban szálanként eladott töltött cigikkel „bizniszelt” a folyosón. Azt a srácot, akinek amúgy éles esze volt, néha tanulás nélkül is ment neki a négyes, de mihelyst valami dominánsabb erő a közelébe ért, vagy következetes bánásmódot tapasztalt azonnal egy ideggyenge, kényszeresen minden és mindenki ellen lázadó, zavart csávóvá változott.

Pont úgy, mint Áron. Csak ő a suliból kikerülve a keménykezű és következetes diri szerepét Orbán Viktorra osztotta. A józan és stabil férfierő elleni lázadásának tökéletes alanyává tette. A mókuskerék meg pörög, a mintázat ugyanaz, csak a körülmény és a szereplők cserélődnek.

De egyszer mindenkinek fel kell nőni. Tudod Áron, olyankor az ember bölcsebb lesz, halkabb, többet cselekszik és kevesebbet beszél. Talán pont olyanná válik némely dologban, ami ellen te még mindig foggal-körömmel harcolsz. De ne küzdj, előbb utóbb bekövetkezik.

Te sem maradhatsz egy idegesítő búgócsiga 70 évesen. De ha mégis, az majd még cikibb lesz mint 34 évesen a 16 éves telepi gyereket játszani.