Sőt, mindent elkövet azért, hogy meg is cáfolja.

Itt van például parlamenti frakcióik csokra, amelyben noha lényegesen kevesebb mákvirágot találunk, mint négy évvel ezelőtt, az államnak mégis milliárdokkal többet kell fizetni az eltartásukért. Ahogy Kocsis Máté fogalmazott Facebookján, „Csereberék és trükközések után hat (!) baloldali frakció alakult az új Országgyűlésben. Mindössze 34 százalékos eredményt értek el a közös listával, jóval kevesebb képviselőjük van, mint az előző ciklusban, mégis több frakciójuk lesz, emiatt pedig hárommilliárd forinttal többet kaphatna. Ezért trükköztek ezek ennyit”.

A leglátványosabb húzás az volt, hogy a Demokratikus Koalíció odaadta Dobrev Klára mandátumát az egyébként a listáról négy mandátumot nyert LMP-nek, hogy meglegyenek öten és a zöldek is tudjanak önálló frakciót létrehozni. Ez azt jelenti, hogy nekik is lehet frakcióvezetőjük, helyettesük, stb., stb. A frakcióvezető például több mint kétszer annyi tiszteletdíjat tehet zsebre hó végén, mint az egyszerű képviselő. A fennálló jogszabályok értelmében ezt az állam fizeti.

Az az állam, amely az Alaptörvényre épülve működik, s amely alapvető jogszabályt Gyurcsányék feles többséggel is zokszó nélkül kukába dobtak volna, függetlenül attól, hogy a választók erre felhatalmazták őket, vagy sem. A lényeg, hogy itt is kiderül, a baloldal alapvetően sosem akart a választók akaratának megfelelni, mindig csak a saját érdekeik biciklijét tolták túl, amennyire csak lehetett.

A frakciótrükközéssel is ezt tették. Az általuk mindig gyűlölettel emlegetett alkotmányos kereteket használták föl arra, hogy több pénzt csikarjanak ki az Országgyűléstől a baloldali elit életben tartására. Az igényeket a jobboldal természetesen teljesíti, mert őket köti a jogszabály.

A trükközés tehát nem más, mint azoknak a kiskapuknak a kihasználása, amelyeket a jog biztosít az „élelmes” jogalkalmazóknak.

Dobrev Klára például sosem volt az LMP tagja. Ő soha nem mondta azt, hogy lehet más a politika. Sőt, az LMP annak idején éppen Gyurcsányékkal, az MSZP-vel szemben hozta létre ezt a zöldpártot, s adta ki a jelszót, hogy lehet a politikát másként csinálni. Ha megkérdeznénk az LMP-s választókat, elfogadják-e a pártjuk számára a vérkommunista gyökerű Dobrev Klára mandátumát azért, hogy nekik is lehessen a parlamentben frakciójuk, egyáltalán nem biztos, hogy igent mondanának. Ilyen megbélyegzett mandátummal talán még az LMP-sek sem akarnának tiszta szívből büszkélkedni, hacsak a gyurcsányista daráló mára már nem aprította miszlikre a lelküket.

Ez is csak egy példa arra, mennyire fontos nekik a választók akarata. Semennyire.

Ahogy az is annak semmibe vétele, hogy a választásokon a közös listán való indulás után, most nem egy frakció alakul a baloldalon, ahogy a józan ész diktálná, hanem hat. Pontosan azért, hogy az a pénz, amelyet a képviselői mandátumok után kaphatnak, megsokszorozódhasson. Így a különböző háttéralkuknak, titkos egyezményeknek köszönhetően a DK-nak tizenöt, a Jobbiknak, a Momentumnak és az MSZP-nek tíz, a Párbeszédnek hat, az LMP-nek pedig öt képviselője lett az új Országgyűlésben, noha egy listán indultak.

Ez a többszörösen kifizetett, gigantikus többlet a baloldalnak kifejezetten azért folyósítható, mert igenis működik Magyarországon a jogállam, amit ők folyamatosan tagadnak. Képviselőik révén pedig nem győzik az Európai Parlament különböző fórumain Magyarország elleni erőszakos fellépésre biztatni Brüsszelt.

Hogy lesz-e munkájuknak az ország, a magyarok számára eredménye? Ha valaki ebben kételkedik, nem áll távol a valóságtól.

Elég csak Karácsonyék Városházán gyakorolt politikájukra gondolni. Ott szintén az a fontos, hogy minél több baloldali káder jusson busásan megfizetett pozíciókhoz, lásd a duplájára emelt főpolgármester-helyettesek számát, a negyvenfős tanácsakói kart. Mindezek pedig amennyire csak lehet, annyira fordítottan arányosok az asztalra letett teljesítménnyel. Ilyen a két év alatt a fővárosiak akaratával ellentétes biciklisávok felfestése, az ötmilliárddal megdrágított Lánchíd-felújítás vagy a Blaha Lujza tér szintén csökkentett tartalmú, de legalább elhúzódó felújítása. Miközben a „jogállamiság” jegyében megszüntették Tarlós István rendszeres sajtótájékoztatóit, amelyen mindenki azt kérdezett a főpolgármestertől, amit akart.

Ha valaki arra, gondol, hogy ezek ott a baloldalon nem is akartak választást nyerni, csupán jól akarnak élni minimális munkából, ahogy ez már a baloldali elemzésekben is fel-felbukkant, azok nem járnak messze az igazságtól.

Látható, hogy Gyurcsányék ott tartanak, hogy szerintük a rossz álmoknak bizony pénzzel véget lehet vetni. A sajátjaiknak persze igen, de ha egy ország volna rájuk bízva, akkor aligha. Szerencsére ezt a magyarok egyre nagyobb számban tudják.

Mind többen vallják, tényleg villámcsapás lenne nekünk a baloldal hatalma.