Az ember azt gondolná, hogy minden magyar számára egyértelmű: Magyarország önmagával határos, és ha Erdély, Délvidék, Kárpátalja vagy a Felvidék felé átlépjük a határt, akkor nem külföldön vagyunk, nem idegenek vagyunk, otthon vagyunk.

Nem Orbán Viktor volt az első, aki 2015-ben teljes természetességgel leírta ezt, és nem is az utolsó. Egy ideális világban ennek persze nem is kellene témának lennie, egy magyar természetesen otthon van Erdélyben. Mégis emlékezhetünk, hogy mekkora felhördülés volt ebből a balliberális sajtóban. Ezek után nem csoda, hogy sokan nem foglalkoznak azzal, hogy Kolozsvárt Kolozsvárnak, Dunaszerdahelyt pedig Dunaszerdahelynek nevezzék.

Az első két bekezdésből egyértelműen következik, hogy a határon túli magyar területeken található focicsapatokat is a magyar nevükön nevezzük. Pozsonyi Slovan, Dunaszerdahelyi AC, Kolozsvári Vasutas, Szpartak Szabadka, Nagyszombat és Poli Temesvár. A sor hosszan folytatható, sőt, felmerül a kérdés, hogy a távolabbi magyar névvel rendelkező településeknél miért nem használjuk a magyar nevet? Bécsi Rapid, Nápoly, Zenit Szentpétervár. Utóbbit ráadásul eleve így is szokták hívni, de a többinél akkor miért nem használjuk a magyar nevet?

Aki olvasott már német vagy olasz sportsajtót, annak bizonyára feltűnt, hogy Standrad Lüttich (Liége franciául), Inter Mailand (Milánó, ha nem lenne egyértelmű), vagy éppen FK Düdelingen (a Vidi első ellenfele a BL-ben idén, Dudelange franciául) megnevezéseket használnak, ahogy a Hajduk Spalato, sőt, Dinamo Zagrabia vagy FC Basilea megnevezések is teljesen természetesek.

Sajnos Magyarországon ez nem természetes. Különösen riasztó, hogy ez politikai oldaltól független, például az MTI-ben is simán leírnak olyat, hogy a "román CFR Cluj" vagy a "szlovák Dunajska Streda" vagy "Spartak Trnava", esetleg "Dinamo Bucuresti". Sőt, a Nemzeti Sportban sem biztos, hogy a magyar nevet fogjuk megtalálni ezeknél a csapatoknál.

Sajnos ha ott így jönnek le a csapatnevek, akkor azt sokan kritika nélkül átveszik, mert sokaknak fel sem tűnik, miről írnak. Nagy baj ez. Nem egy politikus beszélt már arról, hogy a trianoni határokat fejben kell lebontani. Ahogyan az elején is írtam, Kolozsváron vagy Pozsonyban magyarként mi mindig otthon leszünk. Jó lenne viszont, ha akkor nem bohóckodnánk a városok és a sportegyesületek megnevezésével.

Természetellenes és felháborító bármilyen magyar nyelvű sajtóban azt olvasni, hogy Cluj, Bratislava vagy Subotica. Egész egyszerűen elképesztőnek és végtelenül szomorúnak tartom, hogy ezt 2018-ban is le kell írni, mert nem egyértelmű mindenkinek.