Az emberek közösségekben élnek. A közösségek pedig szabályok szerint működnek. Így mindenki tisztában van azzal, hogy mit tehet, és mit nem. A konfliktusok elsimítására van egy egyezményes rendszer, amely lehetővé teszi a konstans polgárháború megakadályozását. A közösség tehát a szabályai miatt nem hullik szét, és működik hatékonyan.

Ezért vannak szabályai egy cégnek, egy egyháznak, egy sportegyesületnek. Ezért létezik úgy általában a jog mint a szabályok kötelező erővel bíró formája. Az pedig, hogy az ország törvényhozó intézményének, a parlamentnek van egy házszabálya, elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország a hétköznapokban működni tudjon. Arról nem is beszélve, hogy az intézménynek igenis van méltósága, és azt nem illik megcsúfolni. Érdekes lenne elképzelni egy olyan világot, ahol egy fergeteges törvényhozó karnevál lacipecsenyés bódéi között születnek meg a törvények, de szerencsére a XXI. században ennél már kicsit fejlettebbek vagyunk.

Szabó Tímeának és úgy általában a kicsi, de annál hangosabb baloldali frakcióknak ezt nehéz felfogni. Ebből következik az is, hogy fel vannak háborodva, ha a szabálysértésért szankció jár.

Ezután jön az áldozati póz, amelyben végigturnézzák a baloldali sajtót, majd irány Strasbourg.

Az emberi jogi bíróságot az ócska botránypolitizálás mentsvárának használják, az pedig időről időre igazolja is őket. Aztán kezdődhet elölről az egész.

Kérdés, hogy a baloldal szerint akkor miért is van házszabály.